Jöjjön Cserháti Zsuzsa – Csak a szívemet adom dala.
Veszélyes játékot űzöl –
talán szeretnél és félsz…
Egyedül hagynál a bajban…
Most jössz, vagy mész?!
– mindegy mit ígérsz!
Nem kell, hogy megváltozz értem!
Ölelj, most az is elég!
Jutalmat kaptál a sorstól…
Hát jöjj, jöjj a szerelem a cél!
S a lelked újra ébred a nap!
Egy ismerős kéz megsímogat…
Mert élni kell, élni játszva elégni
egy perc alatt…
Én csak a szívemet adom!
– úgy ahogy rég.
No gyere, hadd törje szét valami még!
Míg tart az élet, vissza nem nézek!
Lesz még a végzet édes menedék!
A szívemet adom!
– úgy ahogy rég.
Emelj az égig ölelj, újra, ne félj!
Hisz nincs több álmom, nincs mit megbánnom!
Lesz még a végzetem édes menedék!
Tudom, hogy valamit titkolsz,
de ez sem érdekel!
Csak az a fontos, hogy itt vagy velem,
s ha kell, nem engedlek el!
Nem kell, hogy megváltozz értem!
Ölelj, most az is elég!
Jutalmat kaptál a sorstól…
Hát jöjj, jöjj a szerelem a cél!
S a lelked újra ébred a nap!
Egy ismerős kéz megsímogat…
Mert élni kell, élni játszva elégni
egy perc alatt…
Én csak a szívemet adom!
– úgy ahogy rég.
No gyere, hadd törje szét valami még!
Míg tart az élet, vissza nem nézek!
Lesz még a végzet édes menedék!
A szívemet adom!
– úgy ahogy rég.
Emelj az égig ölelj, újra, ne félj!
Hisz nincs több álmom, nincs mit megbánnom!
Lesz még a végzetem édes menedék!
Úgy, ahogy rég!
Újra, ne félj!
Hisz nincs több álmom, nincs mit megbánnom!
Lesz még a végzetem édes menedék!
Én csak a szívemet adom!
– úgy ahogy rég.
No gyere, hadd törje szét valami még!
Míg tart az élet, vissza nem nézek!
Lesz még a végzet édes menedék!
A szívemet adom!
– úgy ahogy rég.
Emelj az égig ölelj, újra, ne félj!
Hisz nincs több álmom, nincs mit megbánnom!
Lesz még a végzetem édes menedék!
