A Hét 1982-08-28-án megjelent 35. száma rövid interjút közölt Cserháti Zsuzsa énekesnővel.
Kiegyensúlyozott megjelenésű, karcsú termetű énekesnő Cserháti Zsuzsa, akivel a minap — meglepetésszerűen — Bratislava belvárosi utcáinak egyikén hozott össze a véletlen.
— Mi járatban vagy a szlovák fővárosban?
— Lényegében átutazóban. Az NDK-ból jövet két-három napot töltöttem ebben a hangulatos és számomra mindig kedves városban, hiszen mind a Bratislavai Líra dalfesztiválon, mind pedig más könnyűzenei rendezvényeken is több alkalommal szerepeltem már itt. Ezúttal csak pihenni igyekeztem, mert ősszel újra kimerítő hangversenyprogram áll előttem.
— Elsősorban fiatal olvasóinkat a mai tizenéveseket érdekelheti: hogyan is lettél énekesnő?
— Ennek hosszú, és sajnos, hovatovább régebbi története van. A hatvanas évek legvégén, számos hasonló törekvésekkel teli fiatallal együtt, jelentkeztem a Magyar Rádió tánczenei stúdiójába, ahol akkoriban szinte minden évben pályázatot indítottak, és a legtehetségesebbek kétéves tanfolyamon vehettek részt. Én is elindultam e „versenyen”, s be is jutottam a továbbtanulásra alkalmasnak talált reménységek közé.
— Nem tartottál attól, hogy esetleg nem felelsz meg?
— Furcsa dolog, de erre egy percig sem gondoltam. Izgulni izgultam, de valahogy sportszerűen vettem a dolgot és bíztam magamban.
— Erős volt a mezőny?
— Csaknem kétszázan indultunk, s ha jól emlékszem, akkor három fiút és öt lányt vettek föl. Nem mindenkit hallottam énekelni, de így is volt miért izgulnom.
— Milyen zenei stílust érzel magadhoz közelállónak?
— Régebbi közönségem elsősorban a dallamosabb slágereket várja tőlem, de úgy érzem, hogy a rock is testhez álló műfaj számomra. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy állandó tanulás, hangképzés révén arra törekszem, hogy minden stílusban megfelelő gyakorlatom legyen.
— Valamikori eszményképed, jelenlegi példaképed?
— Pályafutásom kezdetétől fogva több világhíresség tudását, tehetségét csodáltam, de arra mindig ügyeltem, hogy esetleges kopírozás helyett, a saját egyéniségem alapján énekeljek.
— Külföldi vendégszerepléseid?
—- Szép számmal voltak, vannak is! Szerepeltem már valamennyi szocialista országban, de énekeltem Algériában, Írországban, Svédországban, az NSZK-ban és egyebütt is.
— Mit jelent számodra a népszerűség?
— Munkát! Pontosabban rengeteg gyakorlást, igyekezetét, odaadást, hiszen sehol, egyetlen alkalommal sem szeretném becsapni a közönségemet.
— Gondolom, fiatalabbak és idősebbek egyaránt kíváncsiak arra, vajon meg tehet-e élni a könnyűzenéből?
— Kizárólag a „pódium”-zenéből nem, ezért az énekesek és muzsikusok többsége egyben stúdió-zenész is, hiszen így születnek a lemezek és a tévéműsorok.
— Szereted a könnyűzenét?
— Rajongva. Ez a műfaj az életem.
