Jöjjön Csoóri Sándor: Senkiföldje verse.
Nem szólsz, nem szólok, pedig látjuk:
egyre nő köztünk a senkiföldje,
s elgazosodnak az éjszakáink, mint a temetőkert.
Ha volna időm a fájdalomra,
ha volna időm a felejtésre,
beöltöznék ólom-ruhába,
s bemerülnék a tófenékre.
De itt kell élnem, ahol neked is,
itt kell járnom, ahol te is jársz,
kapualjak mennyországát
itt kell elhagynom csöndben,
ahol a vaskilincs zaj: fogcsikorgatás.
Ha nem csak ez az egy test adatik
élni, és túlélni is a szerelmet,
már rég egy másik idő
nyúlánk fái közt futunk,
s mint égő inget,
tépjük le egymásról kezünket,
s a száj is már régen más éggel beszélget,
más éjszakákat lehel tele vigasszal,
más csontokból sajtol ki tavaszt,
fullasztó mézet.
The post Csoóri Sándor: Senkiföldje appeared first on Meglepetesvers.hu.
