Darvas Iván Jászai- és Kossuth-díjas magyar színművész, A Nemzet Színésze 2015. június 14-én lenne 90 esztendős. Tisztelegjünk előtte.
Ha élne, na töltötte volna be kielnecvenedik életévét. Amikor Darvas Iván 2007. június 3-án elhunyt, nem volt búcsúztatása, temetése. A színész hamvait családja a legnagyobb titokban hazavitte, s egykori legjobb kollégái sem tudják, hogy hol nyugszik. A Nemzet Színészének életéről a Kiskegyed készített összeállítást.
Színpadi partnerével, Tolnay Klárival első látásra egymásba szerettek. Akkoriban ritkaságnak számított, ha a nő volt idősebb választottjánál, ráadásul tizenegy évvel.
Házasságukban a hetedik év bizonyult kritikusnak: Darvas Iván beleszeretett Váradi Hédibe, akinek élettársa, Bessenyei Ferenc hevesen fejezte ki nemtetszését. A románc Váradival hamar véget ért és Tolnay végül visszafogadta hűtlen párját. A színésznő tizenhat éves lányát Londonba küldte tanulni apjához, Ráthonyi Ákos filmrendezőhöz, amikor látta, hogy Zsuzsi beleszeretett fiatal férjébe. 1959-ben végül elváltak.
Darvas Iván 1956-ban forradalmi bizottságot szervezett és koholt vádak alapján leültetett bátyját kihozta a börtönből. A forradalom leverése után huszonkét hónapra elítélték. A színész felajánlotta rabtársainak, hogy megtanítja őket csehül, oroszul, németül, hiszen édesanyja orosz származású volt, gyerekkorában Prágában élt és német iskolába járt.
https://www.youtube.com/watch?v=44Nyw_onHpo
Második felesége Házy Erzsébet operaénekesnő volt, majd negyvenhét évesen találkozott harmadik feleségével, Morocza Irén fotóssal, akitől megszületett Rachel Tatjána, majd Benjámin Olivér.
A Nemzet Színésze élete utolsó éveiben sokat betegeskedett. Súlyos veseműtéte után a klinikai halálból tért vissza. Később komoly szívműtéten esett át.
Utolsó éveiben nagyon zárkózottan élt, teljesen visszavonult a nyilvánosságtól. Sokat foglalkoztatta az elmúlás, erről így beszélt utolsó nyilatkozatainak egyikében, amit Friderikusz Sándornak adott: „…jelentőségteljes esemény előtt állok, nem vitás. Ez pedig nem más, mint a halál, amely nem mellékes dolog. És ma már sokkal közelebb állok hozzá, mint hetvennyolc évvel ezelőtt…”
