Összeállításunkban Domján Edit színésznő utolsó napjairól írunk.
Közeli barátnőjének és kolléganőjének, Nagy Annának egy elődás után, fáradtan, este a kocsiban megvallja, hogy korábban próbálkozott öngyilkossággal, de valami mindég közbejött. Belső kiégéséről panaszkodik. “… néha úgy érzem, olyan vagyok, mint egy madár. Amelyik repül, s nem tudja, mikor száll neki egy magasfeszültségű villanyoszlopnak.” Megbetegedett, igen szeretett kutyáját kiviszi Fótra és az állatorvossal elinekcióztatja.
Elkezdi próbálni újabb szerepét, Tabi László: Családi dráma című vígjátékában. Lengyel György rendezi. 1972 karácsonya. Barátoknak, közeli ismerőseinek ajándékokat vásárol becsomagolja és megkezdi azok kiosztását is. Márkus Lászlónak, Kodály Székelyfonójának hanglemezét, Nagy Annának, Händel: Vízi zenéjének hangfelvételét teszi az öltöző asztalára. Nagy Annával beszélget, de rosszkedvű: “tudod, az utolsó tíz évben nagyon sokat szenvedtem. Elég volt.”
December 24-én, karácsony este, meglátogatja szüleit. Mindenkinek ajándékot visz. Édesanyjának fehér nyakláncot, az öccsének lemezt, vidám mókázással töltik az estét. Kaló Flóriánnal, volt férjével telefonon beszélnek, ahol Kaló ígéretet tesz, hogy újfent megkéri a kezét.
December 25. Aznap negyvenéves Domján Edit. Almási Éva meglátogatja délelőtt, de rossz hangulatban találja. Almási pillanatnyi ünnepi tünetnek véli ezt a depressziós hangulatot. Aznap Almásinak két előadása van, és miután olyan rossz állapotban találta délelőtt elhatározza, hogy előadások után felmegy Edit lakására. A napközbeni telefonokra nem reagál, és este, amikor csönget akkor sem engedi be. Többször volt már ilyen, és akkor is arra gondol Almási, hogy valamilyen nyugtatót vett be, hogy átvészelje a számára nehéz napot.- írja a szineszkonyvtar.hu
Az utolsó utáni nap
December 26. Este Candida előadás a Madách kamarában. Az ügyelő aggódni kezd, mert a főszereplő nem jelent még meg, és már későre jár. Domján mindig pontosan érkezik, balsejtelem fogja el kolléganőjét is, Nagy Annát. Traub Pál az ügyelő, telefonon beszél Ádám Ottóval, az igazgatóval, hogy mit tegyenek. Az ő tanácsára taxit hívnak, és elmennek négyen a Fürst Sándor utcai lakásra. Traub Pál, Mensáros László, Bálint András, Nagy Anna szorongnak a taxiban a megérkezésig. Mensáros a szomszédoknál érdeklődik, hallottak-e mozgás. Traub Pál a levélbedobón keresztül észreveszi a félig nyílt fürdőszoba kádjában lebegő testet. Feltörik az ajtót, de már későn. Csak a halál beálltát tudják konstatálni.
A halottkém szerint több órája nem élt már, ami valószínűsíti előző esti elszántságát. Az asztalon búcsúlevél, a fürdőszobában orvosságos üvegek, zsilettpengék. Aki mindezt végigcsinálta, az a végsőkig elszánta magát… Kaló Flóriánhoz is ír búcsúlevelet, amiből kiderül, hogy mennyire tudatosan készült a halálára, csak ezt a környezet nem vette észre. A levél nem publikus, pusztán az utolsó mondatát hozzák napvilágra, a róla készülő emlékkönyvben: “… ma vagyok negyven éves (!!!)”
Végjátékként
Akkor én hetekig, a Balaton mellett, olyan épületben laktam – mondja Zelk Zoltán – melyet gyönyörű park, sok száz, talán ezer fa vett körül. S amikor este a rádió őróla is mondta, hogy tragikus hirtelenséggel – elcsavartam a hangláda gombját és kimentem a parkba. Parkba? Pusztaságba. Elmentek a fák. Elment a bükk, cser, fenyő a tiszafa. Hogy aztán másnap visszajöttek? S élik azóta is bükk, cser, fenyő és tiszafa életüket? Edit nem jött vissza. Hogy miért, az csak ő tudná megmondani. S mondja is, hallgassák hangjában, szóejtésében azt a hasonlíthatatlant, azt a szerepen túlit, ami elmondja rövid tündöklését városunkban, országunkban, és lényének sohasem szűnő csillámlását a halálban.”
Pályája hirtelen megszakad
Több alkalommal beszélt arról, hogy csak 40 éves koráig akar élni, mert nem szeretne öreg színésznő lenni. Érzékeny természet volt, Szécsi Pál énekessel lévő kapcsolata is megszakadt, s 1972 karácsonyán, a negyvenedik születésnapját egyedül töltötte egy 25m2-es lakásban. A másnap esti Candida előadásra pedig nem érkezett meg a Színházba. Négy kollégája taxin hajtott lakásához, betörték az ajtót, de már későn érkeztek: drámai elszántsággal véget vetett életének. “Szuverén, önálló maradt, soha nem engedett a maga legbenső magányához és titkához hozzányúlni. Mindig igyekezett bátran és szabadon élni. És amikor ez nem ment már tovább, volt elegendő bátorsága ahhoz, hogy egy önmaga által előre meghatározott időpontban egy olyanfajta magváltoztathatatlan és végső szabadságot válasszon, amibe senki nem szólhat bele.” – írta róla Kaló Flórián.
Így néz ki Domján Edit síremléke
