Hat egykor sikeres, mégis hányatott sorsú formáció – ma élő és aktív tagjai tehetséges muzsikusokkal kiegészülve – ad közös koncertet december 3-án, a MOM Kulturális Központ színháztermében. A beatkorszak egykori hősei, akik közül többen (rock) történelmet írtak, még egyszer, talán utoljára idézik fel a nagy idők nagy dalait.
Hat zenekar, hat stílus, hat életút. Sorsuk azonban egy valamiben közös: a többnyire 1963 és 1975 között aktív formációk sikereik ellenére sem juthattak nagylemez-felvételi lehetőséghez. Egyrészt ezek a társulatok magukban hordozták a Kádár-korszak szocializmusának esküdt ellenségének számító szabadság-eszményképét, amelyet éppen a „fellazító”-nak titulált, nyugatról beszivárgó beatzene fegyverével vívtak. Ki tudatosan, ki ösztönösen, de mindenképp kiprovokálva a hatalom ellenszenvét.
Első számú „közellenség” az 1963-ban alakult, és akkor külvárosinak számító óbudai Liversing együttes volt. Működésük röpke négy éve alatt a progresszív beat előadóinak – mint a Rolling Stones, a Them, a Yardbirds, vagy a Pritty Things – dalait játszották frenetikus sikerrel, emellett néhány saját számmal is próbálkoztak. A hatvanas évek eleji szigorú, akkor még keménynek számító diktatúra nem tűrte a lázadónak minősített angolszász beatmuzsika hazai megjelenését, valamint annak kísérő jelenségeit, így gátja lett a tehetséges muzsikusokból álló banda érvényesülésének, zenei kibontakozásának. A közreműködő eredeti tagok: Túry Árpád- ének, Pataki László- orgona, Homonnay Zsombor – dob
Annak ellenére, hogy nem számított botránybandának, a Bajtala- triót sem ölelte keblére az egyeduralmával visszaélő, egykori Magyar Hanglemezgyártó Vállalat. A rhythm and blues és dzsessz ötvözésével kísérletező, Magyarországon elsőként trió felállásban és elsősorban értelmiségieknek muzsikáló csapatnak annak ellenére, hogy a salgótarjáni beatfesztiválon (dzsessz)kategória győztesek lettek, sem adatott meg a nagylemez lehetősége. A slágerlistás Cigánylány című rádiófelvétel mellett a Sose bánd, illetve a Ne menj el dalokkal is komoly népszerűséget vívtak ki maguknak. Az 1964-ban alakult, ígéretes jövő elé néző csapat 1972-ig, Bajtala János disszidálásáig (illegális úton való külföldre távozás) létezett. Két világhírű magyar dzsesszmuzsikus, Szakcsi Lakatos Béla (billentyűk) és Kőszegi Imre (dob) közreműködésével most bepillantást nyerhetünk a Bajtala trió életművébe.
A kezdetben (1963) klasszikus beat programmal jelentkező Atlas együttesről is nyugodtan kijelenthető, hogy évekkel megelőzte korát. 1965-ban Makrai Pál énekes-gitáros érkezésével rhythm and bluest interpretáltak, rá egy évre már a soul muzsikáé lett a főszerep. A Flamm Ferenc kiváló énekével előadott Töröld le a könnyeidet hamar befutó lett, ám a hanglemezgyár, illetve a kultúrilletékesek ingerküszöbét mégsem sikerült elérnie a zenekarnak: anélkül szűnt meg (1972-ben külföldre szerződtek), hogy nagylemez birtokosnak vallhatták volna magukat; csupán egy 2001-ben megjelent CD antológia őrzi a méltatlanul elfeledett munkásságukat. A közreműködő eredeti tagok: Makrai Pál- ének, gitár, Szekeres Gábor-dob
A legendás Syrius együttes a hatvanas évek elejétől (1962) induló pályafutása három fő szakaszra osztható: a beatkorszakban főképp a slágerzene felé orientálódtak, a külföldi számok interpretációja mellett saját dalaik is erről tanúskodtak. 1970 elején gyökeres változás állt be a zenekar életében: Baronits Zsolt és Ráduly Mihály szaxofonosok, Orszáczky „Jackie” Miklós énekes-basszusgitáros, Pataki László billentyűs, valamint Veszelinov András dobos nem kevesebbet tett, mint meghonosította a dzsessz-rock műfaját Magyarországon.
A sokat emlegetett illetékesektől ugyan ők is nagylemez nélkül vonulhattak volna nyugdíjba, ám a sors másként döntött: Ausztráliában egy producer segítségével felvehették az Ördög álarcosbálja című albumukat, amelyet később (kényszerűségből) a magyar hanglemezgyár is kiadott. A lehetőségek ezzel együtt beszűkültek, a tagság nagy része külföldre távozott. Baronits másodszorra is újraszervezte csapatát, ám a funky stílusában mozgó, egyre inkább elslágeresedő banda a korábbi sikereket nem tudta megismételni, 1978-ban feloszlott. Az Elfeledett zenekarok programban a Syrius második, legendás korszakát idézzük fel, Pataki László billentyűs közreműködésével.
Kex: már a névválasztás is a zenekarvezető, showman Baksa Soós János furcsa, groteszk egyéniségéről árulkodik. 1969-es megalakulásuktól kezdődően a beat olyan különös, egyedi megjelenítésének kötelezték el magukat, amely a meghökkentés mellett szórakoztatott, gondolatot ébresztett és egyben a lázadás egyfajta látens formáját képviselte. Élményszámba menő koncertjeiken a megzenésített József Attila versek (Tiszta szívvel, A hetedik) mellett kuplék, progresszív dallamok és ritmusok, valamint rögtönzések váltották egymást – minden alkalommal változó formában. Ilyen pedigrével szóba sem kerülhetett a nagylemez lehetősége. 1998-ban Kisfaludy András elkészítette az Elszállt egy hajó a szélben című kétrészes dokumentumfilmjét, ezzel egy időben egy antológia CD is a boltokba került. 2014-ben összeállt egy csapat, amely feldolgozta és lemezre rögzítette a kultikus banda teljes életművét. Ez a Kex Remake formáció lép fel december 3-án a MOM Kulturális Központ színpadán is Tóth János Rudolf egykori Kex gitáros-énekes vezetésével.
A hazai rocktörténet egyik legnagyobb hatású és talán legszerencsétlenebb sorsú zenekara az 1972-ben debütáló Taurus ex-T: 25-75-82 elnevezésű hardrock formáció. Magyarország második számú szupergruppja benne a gitárkirály Radics Bélával, a hammondos Balázs Fecóval, a fenegyerek Som Lajos basszusgitárossal, valamint Brunner Győző dobossal mindössze két kislemezzel dicsekedhet – természetesen az MHV „jóvoltából”.
Pedig a tumultuózus jelenetekben bővelkedő, többezres létszámú koncertjeiken minimum egy komplett nagylemeznyi anyag várt kiadásra, jobbnál-jobb dalokkal. Hiába. S, ezen még az sem segített, hogy Som Lajost, felsőbb utasításra lecserélték Zoránnal… Radics harminchat évesen a halálban keresett menedéket, Brunner disszidált, Som Lajos mára felhagyott a muzsikálással. Balázs Fecó a Korál mellett szólókoncertekkel járja az országot és Deák Bill Gyulával – aki gyakorta vendégeskedett a Tűzkerék koncertjein – a MOM-ban idézik fel a felejthetetlen és örökérvényű Taurus-, illetve Radics dalokat.
Az Elhallgatott zenekarok projekt, valamint a hozzákapcsolódó, 2016. december 3-án, szombaton 19 órai kezdettel megrendezendő koncert célja – Kisfaludy András szavaival élve – a rehabilitálás. Ami nem jöhetett létre a maga korában – lemezfelvétel, filmdokumentáció – most, lassan ötven év elteltével megvalósul.
A MOM Kulturális Központ színháztermében (Bp.1124 Csörsz u. 18.) fellépő hat zenekar, a Liversing, a Bajtala trió, az Atlas, a Syrius, a Kex Remake és a Taurus az eredeti, vagy a később ott játszó tagokkal, valamint tehetséges fiatal és kevésbé fiatal zenészekkel felidézi, egy estére visszacsempészi a beatkorszak hangulatát. A monstre koncerten felcsendülnek az elhallgatott, legtöbbször félreállított zenekarok emblematikus számai, amelyekkel talán sikerül némi adósságot törleszteni – úgy az elhallgatott zenészek, mint egykori és mai közönségük felé. Minden valószínűség szerint utoljára.
– Hegedűs István –
