A nemzet művészét, a Pécsi Tudományegyetem professor emeritusát életének 71. évében, hosszan tartó, súlyos betegség után érte a halál.
Bachman Zoltán Pécs építészetének és örökségvédelmének meghatározó alakja volt, aki a pécsi Ókeresztény Mauzóleum világörökségi diplomával jutalmazott helyreállításával vált országosan ismertté. Nevéhez emellett olyan építmények tervei fűződnek, mint a pécsi Dóm Múzeum, az Expo Center és a Szentágothai János Kutatóközpont.
Bachman Zoltánnak komoly érdemei voltak a pécsi építészoktatás megszervezésében, a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karán működő Breuer Marcell Doktori Iskola létrehozatalában, hét Junior Prima-díjas hallgató kinevelésében.
Hangsúlyozták, hogy a nemzet művészét a Pécsi Tudományegyetem, valamint a PTE Műszaki és Informatikai Kara saját halottjának tekinti.
Bachman Zoltán 1968-ban szerzett építészmérnöki, 1975-ben műemlékvédelmi-szakmérnöki diplomát, 1968-től a Mecseki Szénbányáknál, 1969-től a Pécsi Tervező Vállalatnál dolgozott.
Az építész 1972-től a Pollack Mihály Műszaki Főiskola épület-szerkezettani tanszékén adjunktusként, majd főigazgató-helyettesként, 1988-tól 1995-ig a magasépítési tanszéken főiskolai tanárként, 1995-től a Pécsi Tudományegyetem tervezési és építészeti ismeretek tanszékvezető egyetemi tanáraként tevékenykedett.
Bachman Zoltán 1998 és 2001 között Széchenyi professzori, majd 2007-ben Szilárd Leó professzori ösztöndíjas volt, 1995-ben habilitált. Munkáját 1987-ben Ybl Miklós-díjjal, 2005-ben Kossuth-díjjal ismerték el, utóbbit a Pécs/Sopianae ókeresztény örökségének új típusú építészeti védelme, bemutatása érdekében végzett kivételesen magas esztétikai igényű építészeti és oktatói munkássága, iskolateremtő tevékenységével érdemelte ki.
A művész 2013-ban Prima Primissima Díjat, 2014-ben Nemzet Művésze díjat kapott, pályafutása során ezen kívül Steindl-, Pro Architectura-, Szent-Györgyi Albert-, és Princz Gyula-díjban is részesült.
Bachman Zoltánnak pénteken nyílik életmű kiállítása a baranyai megyeszékhelyen, a Pécsi Galériában.
