Vasárnap délben, nyolcvannégy éves korában hunyt el Marossy Anna biológus, környezetvédő. Mi, nagyváradiak az elmúlt évek során megszoktuk jelenlétét ott, ahol a környezet védelemre szorult – akár hanyagság miatt, akár olyan projektek kapcsán, melyek úgy tűnt, hogy mellőzik az ökológiai szempontokat.- írja az erdon.ro
Mindig szenvedélyesen lépett fel akkor, amikor a környezetünk megóvása volt a tét. Szerette és értette a természetet – órákon át tudott beszélni a püspökfürdői tavirózsáról, melyet kihalás fenyeget, a gesztenyefák parazitáiról, vagy épp arról, hogy a betonmedrek miért vezetnek elmocsarasodáshoz, s miért kellene meghagyni a természetes vízmedreket. Mindig azon a véleményen volt: bármilyen projektről is lenne szó, hallgassák meg a környezetvédőket, vegyék figyelembe az ő szempontjaikat is. És nem félt kimondani a véleményét.
Kis, körösparti tömbházlakásában csak látszólag volt káosz – ő mindig pontosan tudta, mit hol talál meg. Az internet, a fényképek feltöltése és elküldése valódi kihívás volt számára, de nem adta fel, közel a nyolcvanadik évéhez az internet nyújtotta lehetőségekről tanult. Túl a nyolcvanon is rá tudott csodálkozni egy-egy virágra vagy fára, mindenütt meg tudta látni a szépséget. Az utóbbi években messzi földeken járt – volt Grönlandon, Lappföldön, Alaszkában. A hideg tájak vonzották, az alkalmazkodó, makacs, mostoha körülmények dacára is élő természet.
Régóta nem találkoztunk, csak hallomásból tudtuk, hogy egy otthonba költözött, mert úgy érezte, fogytán az ereje. Végakarata szerint nem lesz hivatalos temetés, hamvait Pádison szórják majd szét.
