Életének 69. évében elhunyt Mátyás Rudolf, Oscar-díjas mesterszakács a Venesz József díj és a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség életműdíjának birtokosa.
A legfantasztikusabb luxus ételeket is el tudta készíteni, de a marhapörkölt házi tarhonyával és kapros uborkasalátával volt a kedvence Mátyás Rudolf Oscar-díjas, olimpiai- és világbajnok mesterszakácsnak. Ő még nem a televíziók, hanem az éttermek zsenije volt. Néhány perce kaptam a szomorú hírt, hogy “Mátyás Rudi” ezt követően a Mennyország lakóinak fog főzni. – írja a miskolcihirek.com.
Szakmai életének zenitje a Frankfurtban megrendezett szakács olimpia volt, melyen a Lukács István vezette csapat tagjaként Oscar díjat kapott.
Miskolc városához való kötődését a város vezetése két alkalommal is magas elismeréssel jutalmazta, megkapta a Miskolci Gyémántok kitüntetést, valamint Miskolc város Nívó díját is.
A Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetségben társadalmi munkát végzett, hosszú éveken keresztül töltötte be a szakács mesterbizottság elnöki tisztét, emellett számos hazai és nemzetközi verseny zsűri tagjaként bizonyította felkészültségét. A legmagasabb hazai szakács szakmai kitüntetés a Venesz József díj birtokosa is, és az MNGSZ életműdíjával is kitüntette.
A fiatal szakemberek képzésében, felkarolásában is komoly szerepet vállalt, a Miskolcon konyhafőnökként vezetett üzletekben – Juno Hotel, Hotel Palota, Pelikán Club – nagyon sok kezdő szakácsot támogatott tanácsaival, segített elhelyezkedésükben. A tapasztalatát a Borsod megyei Kereskedelmi és Iparkamara a szakmai vizsgákon és a mestervizsgákon is igényelte, vizsgabizottsági elnökként számítottak rá. – tette hozzá a minap.hu
A nevéhez világcsúcs is kötődik. Az ő vezetésével készítették el néhány éve a világ legnagyobb kocsonyáját Miskolcon.
Így kerül kapcsolatba a főzéssel.
– Tulajdonképpen ez a sors iróniája volt, mert én hatéves voltam, amikor meghalt a mamám. Otthon maradtunk a papámmal és a bátyámmal, és akkor muszáj volt főzögetnünk egymásnak. Nem azt mondom, hogy már hatéves koromban elkezdtem főzni, de később, amikor kissé felcseperedtem, az alapján, amit ő főzni tudott, a papám elmagyarázta, mit hogyan kell, és én is megpróbáltam elkészíteni. Mindez nagymértékben közrejátszott abban, hogy eldöntöttem: szakács leszek. Ez egy csodálatos szakma, ha még egyszer előlről kellene kezdeni, akkor is szakács lennék, akkor is ezt csinálnám, bár lehet, hogy valamit kicsit másként. Büszke vagyok mindarra, amit elértem, és azt hiszem, büszke is lehetek. Amikor bekerültem a vendéglátó-ipari vállalathoz, elsőéves diákként azt láttam, hogy a harmadévesek már mind versenyeznek, így én már akkor eldöntöttem, hogy harmadévesen nekem is versenyeznem kell. Tehát már a kezdetektől bennem volt ez a versengési láz. A papám is nagyon büszke volt rám, mindig dicsekedtem neki, és amikor szakácssegédként már kezdtek írogatni rólam helyi lapokban, akkor azt mondta, hogy ha majd az országos lapok is írnak, akkor lehet belőlem valami. Ez folyamatosan ösztönzött, mindig a papámnak akartam bizonyítani. – mondta a kronika.ro-nak adott interjúban Mátyás Rudolf.
Nyugodjon békében!
2017.október 9-én hétfőn,14 órakor helyezik örök nyugalomra a miskolci Csabavezér úti római katolikus temetőben. Emlékét kegyelettel őrizzük.
