Meghalt Winkler Gábor építész, az Építéstani Intézet volt tanszékvezető tanára.
„Fájdalommal adunk hírt Dr. Winkler Gábor, Ybl-díjas építészmérnök elhunytáról, aki néhány nappal 74. születésnapja után távozott el. ” – közölte az nymepress.
A professzor 20 éven át vezette egyetemünk Építéstani Intézetét.
Egyedülálló szakmai munkásságát szerencsére életében is sokan és sok helyütt méltatták, elismerték. A számos elismerés közül számára az 1981-ben elnyert Ybl Miklós-díj volt talán a legbecsesebb, hiszen édesapja, Winkler Oszkár után őt is méltán tüntették ki vele. Még életében örülhetett az MTA Elnöksége által odaítélt Akadémiai Díjnak.
Gyakorló építész-tervező volt: több mint 300 épületet tervezett, 1991-től Pápa város főépítésze, később építészeti tanácsadója volt. Első volt hazánkban, aki a történeti szemléletű városrendezés elveit és módszereit kialakította, ismertté és alkalmazottá tette. MTA doktori értekezését is ebben a témában védte meg 2004-ben, tudatosan a települések identitásának, lelkének megőrzésére törekedett.
Az épített örökség számára nem múzeumi kincs volt, hanem az emberi élettér szükséges és életminőséget formáló része, alapja. A településeket olyan folyamatosan változó, tér- és időbeli mozaikoknak tekintette, amelyekben a múlt, a jelen és a jövő a város lelkét adó egységet alkot, így hatva a benne élőkre, egyéni és közösségi szinten egyaránt.
Ez mutatkozik meg műemléki belvárosok megújításához készült terveiben, felméréseiben, örökségvédelmi hatástanulmányaiban. Nemcsak hazai, hanem nemzetközi körökben is tett a műemlékek aktív és értő védelme érdekében: éveken át tanácstag volt az Europa Nostra nemzetközi műemlékvédelmi szervezetben, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke és a világszervezet tiszteletbeli tagja. Tevőleges része volt a történeti városok nemzetközi kartájának, az ún. Washingtoni Kartának az összeállításában. A történeti városok megismerése és védelme a központi témája publikációs tevékenységének is: számos tanulmányt írt Sopron, Győr, Pápa épített örökségéről.
Generációkat tanított, nevelt az építészet, városépítészet értékeinek felismerésére és megbecsülésére. Győri és budapesti oktatói tevékenysége mellett, 1995-ben lett az akkori Erdészeti és Faipari Egyetem Építéstani Tanszékének vezetője. Csak intézetünkben erdőmérnökök, faipari mérnökök, környezetmérnökök, építőművészek sokasága ismerte meg óráin az építészeti és településtervezés alapjait.
Előadásait áthatotta az épített értékek és a közöttük élő emberek szeretete. Széleskörű tudását érthetően és élvezhető módon tudta átadni, életre keltette az ábrákat, a szárazabb tananyaghoz mindig keresett valami olyan kapcsot, amellyel közelebb hozta a témát a hallgatósághoz.
Gyakran vitte növendékeit „terepre”, hogy városi sétákon saját szemükkel láthassák a „tananyagot”. Tanítványaihoz és fiatalabb kollégáihoz apai szeretettel viszonyult. Felelős tervezésre és gondolkodásra tanított, mint ahogy ezt képviselte aktív tervezői munkásságában is. Szaktudását emberség hatotta át, legfiatalabb munkatársaival is baráti, tegező viszonyban állt. Hiányozni fogsz, Gábor!
