Hosszan tartó, súlyos betegség után, életének 68. évében elhunyt Zalai István újságíró, szerkesztő. Temetéséről később intézkednek – közölte a Népszava online kiadása.
Friss Róbert így ír megemlékezésében: „Imádta Ázsiát és a futballt, különösen a Vasast és a Chelsea-t, a „két munkáscsapatot”. Imádta a hivatását. A közgáz után dolgozott a rádiónál, aztán a Népszabadságnál volt vietnami tudósító és külpolitikai rovatvezető, főszerkesztő-helyettes. Egyike a lap hajdani „ősbölényeinek”, ahogyan az akkori főszerkesztő visszaemlékezett a rendszerváltó idők legsúlyosabb, meghatározó egyéniségeire. Kiváló lapcsináló, párját ritkító ésszel, tudással, tájékozottsággal és higgadtsággal. És, azzal, ami a mai világban még élesebben megmutatkozik: olyan kíméletlen, tisztességgel, megalkuvást nem tűrő baloldali egyenességgel és elkötelezettséggel, ami csaknem kihalt a nyilvánosságból.”
„Szeretett ember volt.’
„Mindenekelőtt pedig őszintén szeretni való, szeretetre méltó és szeretett ember volt. Súlyos betegsége évtizedek óta őrölte fel a fizikumát ennek az egykor szálfa-termetnek, amit a mérhetetlen fájdalmakkal együtt megmagyarázhatatlan derűvel, öniróniával és élni akarással viselt el. Szombaton feladta. Elaludt. Mi pedig itt maradtunk megint magányosabban, és most nem tudjuk eldönteni, sírjunk, vagy verjük mi is ököllel a zongorát, mint egykori barátja tette még évekkel ezelőtt, hogy ez a fertelem, hogyan eshetett meg velünk. Emelnénk a telefont, kérdeznénk, mit tegyünk, de már nincs kit kérdeznünk.” – állt az emlékező cikkben.
