Hosszan tartó, súlyos betegség után november 25-én életének 92. évében elhunyt Csapó János színművész, a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja, Déryné-díjas, Érdemes művész, Miskolc Város Díszpolgára.
Csapó János a Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1953-ban végezte el. Pályáját 1953-ban a kecskeméti Katona József Színházban kezdte. Két év múlva a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, majd 1957-ben a Miskolci Nemzeti, 1958-ban az egri Gárdonyi Géza Színház tagja lett. 1966-tól, a két színház egyesítése óta volt a Miskolci Nemzeti Színház tagja.
Jellemábrázoló képessége számtalan kisebb-nagyobb szerepben tette emlékezetessé alakítását. Kettősség jellemezte színészi karakterét. Egyrészt törékeny, apró termete miatt sokszor alakított esendő, szánalomra méltó figurát, ugyanakkor tudott pengeélesen szigorú is lenni. A legsikeresebb szerepei éppen azok voltak, melyekben ez a két karakter találkozik.
Jelenléte mindig ajándék volt a társulatnak
Rendkívül igényes művészként fontos volt számára a precízen megfogalmazott, kidolgozott, hiteles színpadi jelenlét.
Filozofikus bölcsessége, a szerepek, jellemek elemzésének képessége sokat segített kollégáinak is a próbafolyamatban.
A színpad, a szerep iránti alázata, pontossága, fegyelmezettsége, humora, nyitottsága, józan szigorúsága rendkívül népszerűvé tette a társulat körében, jó volt vele beszélgetni, együtt tölteni az időt. Ballonkabátjában megérkezve, elmaradhatatlan kávéjával (amit kivételesen, csak neki, a színpadi hívóban kérhetett az ügyelő), jelenléte mindig ajándék volt a társulatnak, és ugyanígy a színpadon a közönségnek.
2011-ben, Molière: Képzelt beteg című előadásában állt utoljára közönség elé.
