Jöjjön az Első Emelet: Szentivánéji álom dala.
1. Minek is maradtam így egymagam?
A holdra vonyít egy szörnyű hang.
Kialudt a fáklyám, a helyzet sötét,
Légtestű lény lebeg felém.
2. Recsegő faágak a talpam alatt.
Az egyik rám sziszeg, de nem harap.
Levelek susognak, és úgy rémlik nekem,
Hogy minden bokor életre kel.
R. Ha nem hinnél Shakespeare-nek, csak mert régen élt,
Nézz körbe az erdőben Szent Iván éjjelén,
Új hold lesz, de eltévedsz, de álmodj csak tovább!
Hajnalra ráébredsz, hogy vannak még csodák.
3. Hova fut az ösvény, hova fussak én?
Szellemcsapat repül körém.
Szívük elvarázsol, mivé változom?
Ha ébren leszek, majd megtudom.
R., R., instr., R., R.
Szólj hozzá!
