Az MTA Kritika című lap 2002-ben interjút közölt Gálvölgyi Jánossal. A színészt a beszélgetésben Hofi Géza, humoristáról kérdezte Bóta Gábor.
Mióta ismerted Hofit?
1967 óta, esküszöm, arra nem emlékszem, hogy hol, milyen alkalomból találkoztunk először. Akkoriban a Csengery utcában laktam, Géza a Hársfa utcában, és a posta előtt valahogy mindig összefutottunk. Én többször voltam náluk, ő nem volt nálunk. Amikor Hofiból Hofi lett, belőlem pedig Gálvölgyi, akkor a ’68-as Ki mit tud? után léptünk fel együtt. A kapcsolatunk egyáltalán nem volt barátinak mondható. Nem voltunk bizalmas kapcsolatban. És aztán az útjaink el is váltak.
Igaz, hogy Hofi próbált téged egy kicsit „kioktatni” a Ki mit tud?-ra?
Igen, megkérdeztem tőle, hogy a Ki mit tud?-ra a színészparódiákkal menjek-e, vagy pedig Tabi Lászlónak volt egy szövege, amiben több figura is szerepel, Géza esküdött rá, hogy csak azzal menjek, mert az bravúrszám. Az egyik figuraként svájci sapkában lettem volna, máskor meg öregasszonyként beszéltem volna. De aztán nem Tabit választottam.
Hofi mit mondott, miért nem jók a színészparódiák?
Azt mondta, hogy színészparódiákat mindenki tud csinálni. Nem tudhatta ő sem, én sem, ahogy én csináltam, arra nem mindenki volt képes, az valóban más volt, mint amit előttem előadtak nagyon sokan. Harminchat színészt tudtam utánozni. De most nem rólam van szó, hanem Gézáról. Mielőtt sikerült neki az áttörés, sokat dekkolt. Dekkolt Debrecenben, ahol nem ment neki a pálya. Büfészínész, büféparo- dista volt. Aztán az Erükében lépett föl, ahol hangszereket utánzott, bőgőt, szaxofont. Fantasztikus volt, zseniális volt a muzikalitása. De mindez mégiscsak az Emke füstös szórakozóhelyén történt. Az Emkében műsort is adtak. Budapesten ’68-ban temérdek szórakozóhely üzemelt, nem ütötték le az embereket fényes nappal. Többen tudtuk, hogy Hofi hol lép fel, és elmentünk megnézni. Úgy utánozta a hangszereket, hogy azt hitted, valóban szólnak.
Már ezen is lehetett röhögni?
Igen, mert Géza a hangszerutánzás közben vágott egy képet, vagy kiszólt, bár ekkoriban prózát még nem nagyon mondott. Majd jött a táncdalfesztivál paródiája, többek között Zoránt, Harangozó Terit, Kovács Józsit utánozta. Ekkor már szövegek is voltak, és Géza nagyon jól elkapta az énekesek hangszínét, egyéniségét is. Ezután sokat haknizott, mi is léptünk fel együtt, de rá egy évre fölvettek a főiskolára, és bizonyos ideig nem szerepelhettem.
