Eszenyi Enikő szomorú amiatt, ami ma a színházi életben történik. A Vígszínház igazgatója szerint hosszú távon nem tesz jót az egész magyar színházművészetnek a politikai megosztottság. A direktor a következő évadban a Vígben két előadást rendez, most Szentpéterváron próbál, és hamarosan Prágában először állít majd színre operát.
– A Vígszínház évadzáróján is olvasható volt a teátrum szlogenje: még mindig nyitott színház. Van-e határa a nyitottságnak? Ha túlságosan nyitottak, nem veszélyeztetik-e ezzel az igényes művészszínházi profilt?
– A nyitott színház kifejezésből következik, hogy kíváncsiak vagyunk egymásra és a világra, és minden tehetséges művészt szeretettel várunk. Az, hogy felvettek minket az Európai Színházak Uniójába, egyértelműen az elmúlt öt év magas színvonalú művészi munkájának köszönhető, és azt bizonyítja, hogy a repertoárunk európai összehasonlításban is megállja a helyét. Az évadzárón is beszéltem arról, hogy a legsikeresebb, leglátogatottabb előadásunk A Mester és Margarita volt, ami, azt hiszem, egyértelműen az igényes művészszínházi profilba illeszkedik.
– A Mester és Margarita közönségsikere talán önöket is meglepte.
– Azért nem lepett meg minket, mert amikor műsorra tűztük, úgy éreztük, hogy ez egy fontos mű. A rendező, Michal Dočekal személye garancia volt arra, hogy nagyszerű előadás jön létre. Arra viszont nem számítottunk, hogy 100,84 százalékos lesz a látogatottsága, tehát majdnem harmincezren látták. Ez egy csodálatos eredmény, ami azt jelenti, hogy a nézőink művelt, intelligens és az irodalomra fogékony emberek. Biztos vagyok benne, hogy nagyon kevés nagy befogadóképességű színház van a világon, ahol el lehet játszani telt házzal ennyiszer A Mester és Margaritát.
– Az Európai Színházak Uniójába hogyan lehet bekerülni? A tagok szavaznak az új belépőről?
– Igen, a tagok szavaztak a szervezet legutóbbi közgyűlésén Rómában arról, hogy a Vígszínházat felveszik az Európai Színházak Uniójába.
– Kell hozzá ajánló? Az évadzárón említette, hogy valószínűleg a világhírű rendezővel, Robert Wilsonnal való közös munka is nyomott a latba a döntésnél.
– A Robert Wilsonnal való munka, illetve a Szlovák és a Cseh Nemzeti Színházzal való koprodukció nyilván segített. De a szervezet elnökségének tagjai közül sokan ismernek bennünket. Az 1914 című előadással voltunk Reimsben, akik szintén az Unió tagjai, és Belgrádban, ahol jól ismerem a színház igazgatóját, de már említettem Michal Docekal nevét, aki a Cseh Nemzeti Színház direktora. Szoros a kapcsolat a kolozsvári színházzal, amelynek igazgatója, Tompa Gábor is az elnökség tagja. Szintén az elnökség tagja Antal Csaba díszlettervező, de a szervezet elnöke, a Habima Színház igazgatója is jól ismer bennünket.
