Tűzriadó miatt szakadt félbe a Kurtág György 90. születésnapja alkalmából rendezett február 19-i ünnepi hangverseny a Zeneakadémián.
A Zeneakadémia nagytermében tartott gálakoncert második felében, néhány perccel a szünet után az Új üzenetek című darab tételszünetében szólalt meg a tűzjelző a Liszt Ferenc téri épületben.
A hangverseny közönsége percekig zavartalanul ült a helyén, feltehetően azt gondolván, hogy – ahogy Bősze Ádám fogalmazott a Bartók Rádió élő adásában – ezzel az „érdekes zenei eseménnyel” folytatódik a mű. Néhány perc elteltével lekapcsolták a tűzjelzőt, a koncertet folytatták, Keller András és együttese elölről kezdték a darabot. Az épületben valódi tűz nem ütött ki, az okokat még vizsgálják. – írja a fidelio.hu.
Ha az esetnek van valami tanulsága, akkor az az, hogy a műalkotás és a közönség, a 20. század fordulója óta egyébként sem harmonikus viszonya, egy újabb dimenzióval bővülhet. Bizarr belegondolni, mi történhetett volna, ha tényleg tűz üt ki a Zeneakadémián, a közönség pedig tényleg nem lép ki a zene által nyújtott komfortzónájából, és akkor is bent marad a teremben. Ha adott esetben például Mozart Figaro házassága című operájának előadása közben szólal meg egy tűzjelző, vagyis egy klasszikus, általunk megszokott hangzásélményt nyújtó darabot zavar meg egy vészcsengő, a közönség minden bizonnyal oda nem illőnek ítélné a jelzést, és menekülőre fogná.
Ez a tulajdonképpen teljesen érthető pánikreakció egy kortárs zenemű esetében nem feltétlenül lép életbe, hiszen a 20. századi zeneművészet, köztük a zajzenével, rendszeresen nem várt hangzásélmények elé állítja a hallgatóságot, így immár nem, vagy csak nagyon nehezen tudunk különbséget tenni valóság és művészet között. Természetes, odaillő zenei jelenségnek gondolunk egy valódi veszélyre figyelmeztető jelzést is. Amint az a Zeneakadémián is megtörtént, senkinek sem volt egy pillanatra sem veszélyérzete.
