Az MTA Kritika című lap 2002-ben interjút közölt Gálvölgyi Jánossal. A színészt a beszélgetésben Hofi Géza, humoristáról kérdezte Bóta Gábor.
Igaz, hogy amikor az üzenetrögzítődön gratulált neked a március 15-én kapott Sajtószabadság-díjhoz, akkor ezt átjátszottad magnóra?
Nem tudom megmondani, hogy ezt miért vettem fel külön, talán a Jóisten akarta így. Este jöttünk haza, és többek között Hofi gratulációja volt az üzenet- rögzítőmön. Fölterjesztettek Kossuth-díjra is. Mondom Jutkának, fölveszem Géza gratulációját, mert ez az én Kossuth-díjam mára. Hofi gratulációja az én Kossuth-díjam. Aznap este visszahívtam. Géza általában nem vette fel a telefont. Az üzenetrögzítője beszélt.
Az a típus volt, aki meghallgatta, ki keresi és azután döntötte el, beszél-e vele?
Igen. Mondtam, hogy „szia Géza, Gálvölgyi”, és abban a pillanatban fölkapta a kagylót. Mondtam neki, hogy „ a Kossuth-díjamat szeretném neked megköszönni.” Tényleg, őszintén, meghatott, hogy gratulált. A feleségem a tanúm, hogy majdnem elbőgtem magam. Amikor visszahívtam, dumáltunk öt percet, mert éppen akkor ment a tévében a Nemzeti Színház nyitóelőadása, Az ember tragédiája. Mondta, hogy másnap feltétlenül beszéljünk. Ő hívott, ami megint csak ritkaságszámba ment. Délután fél háromkor már nem bírta tovább, beszélni akart a Tragédia előadásáról. Jókat röhögtünk. Ekkor, március 16-án beszélgettünk utoljára.
Kint voltál a temetésén?
Természetesen. Kerényi Imre, a Madách Színház igazgatója fölkért, hogy én beszéljek, de nem vállaltam.
Mondott valamit Kerényi, hogy miért, téged kért fel?
A Madách Színházban nekünk volt közös múltunk. Meg kell mondanom, hogy a temetésen minimális számban voltak ott a kollégáim. Amikor élt, akkor rajongva Géza bácsizták. Azt sem tudom, hány kollégám nézte meg őt. Lehet, hogy már politikai szempontból bűnös dolognak számított megnézni.
Gondolod?
Igen, gondolom. Miután a temetésén a magyar kormány és a hivatalos kulturális élet részéről senki, de senki nem volt ott. Ez azért valamit jelez. Jó modort semmiféleképpen nem. Pedig rengetegen kértek Hofira titokban jegyet erről az oldalról. Eljöttek őt megnézni, és röhögtek magukon. De ami történt a temetésén, az szerintem Gézát már mélyen nem érdekelte odafönt. A véleménye megvan. Ha föllép a Géza odafönt, akkor el is mondja.
Abból, amit csinált, van-e valami, ami követhető?
Szerintem – és ez az egyéni véleményem, mint félig- meddig szakembernek -, hogy a humort nálunk Géza gyorsította föl. Előtte a Kellér Dezső-féle kon- feransz létezett. Dezső mondta, mondta, mondta a szellemes, ragyogó magyarsággal megírt konferan- szát, aminek a végén volt egy nagyon finom, nagyon intelligens poén. Géza viszont félpercenként mondott poént. Hullámzó röhögés volt a nézőtér. A negyven kilométeres sebességgel döcögő magyar intellektuális humort meglökte, fölvitte százhúszra.
Tehát a Nagy Endre-féle irodalmi kabaré hagyományát – aminek valószínűleg leágázása volt Kellér Dezső is ő térítette el más irányba?
Igen. És előfutára volt a mostanában oly divatos stand up komikusoknak. Ő már nem konferanszié volt. Hofi Géza egyes szám első személyben mondta a magáét, a véleményét. Azt éreztette, hogy mindezt te is elmondhatnád, ha ott állnál a helyén. Ez egészen új vonal volt a magyar kabaréban. Hallottam Hofi műsorából ugyanazt a viccet mástól elmondani. Hát ég és föld. Géza négymondatos viccet föl tudott duzzasztani ötpercnyire. Ez fantasztikus képesség.
Azt gondolom, hogy Magyarországon nincs olyan ember, aki rendszeresen este fél tizenegykor telt házat vonzana.
Rengeteg jelentkező lenne rá, de nincs. Bár biztosan lesz. Amikor meghalt Latabár, azt hittem, hogy vége a világnak. És a világ ment tovább nélküle. Csak szegényebben ment tovább. Most is fölkel a Nap, bemondják a híreket, csak szegényebbek lettünk Latabárral, Márkussal, Rátonyival, Hofival. Hofi addig fog élni, amíg emlékeznek rá. Nem kell arra gondolni, hogy ki lesz az utódja. Latabár Kálmánnak sem lett, hol van olyan színész, mint amilyen ő volt? Miért kellene azzal próbálkozni, hogy valaki olyan legyen, mint Hofi? Valószínűleg mégis lesznek, akik próbálkoznak majd vele. De Hofi Géza egy volt. Lehet, hogy jön egyszer egy pali, aki egész más lesz, mint Hofi Géza, és azt fogják mondani, hogy a Hofi volt ilyen, rá hasonlít. Nagyon sok komikus született Kabos Gyula után, de Kabos Gyula nem lett belőlük. Hofi pedig ott van Kabos Gyula, Latabár Kálmán mellett.
