Gálvölgyi János nem hajlandó minden tévés vetélkedőben szerepelni.
Az ismert színész a Vasárnapi Híreknek adott interjút, amelyben mesél magánéletéről, kifejti a véleményét, és elárulja, hogyan éli napjait. Úgy véli, az ember ne nyilatkozzon a betegségéről, ezért nem beszélt állapotáról a médiának.
– Nem érzem azt, hogy a teljesítményem abban merülne ki, hogy különböző újságok címlapján hülyeségeket beszélek vagy mutogatom valamelyik testrészemet – mondta Gálvölgyi, majd folytatta:
– Amikor én a pályámat kezdtem, még kellett bizonyos teljesítmény ahhoz, hogy az ember bekerüljön egy lapba. Akkor az ember még tévéjátékokban és színházi közvetítésekben szerepelt, előtte meg a Ki Mit Tud?-ban, ami ugye megint csak valamiféle teljesítmény volt. Látom ma néhány szerencsétlen kollégámat, akik gumilabdákon tologatják egymást egy izgalmas tévés vetélkedőben, és közben hánynak, csak hogy írjanak róluk, hogy egyáltalán benne legyenek a köztudatban. Én megértem őket, az egész arról szól, hogy a felszínen maradjanak. Tudniillik, ha nem vagy a televízióban, akkor egész egyszerűen nem létezel. Én borzasztóan tudok rajongani fiatal kollégákért. Nézem őket a színházban, és megüt a guta, hogy én őket miért nem ismerhetem? Hát mert nincsenek benne a tévében!
„sokkal gálvölgyibb nem leszek”
Múltkor megnéztem Az őrült naplóját. Keresztes Tamás zseniális színész, de aki nem látja őt a Katonában vagy a Jurányiban, annak erről fogalma sem lehet. Csak mert ő nem megy el ilyen túró vetélkedőbe. Az én korosztályomnak még őrült szerencséje volt, mert minden második héten forgattunk tévéjátékot vagy filmet. Ha egy hónapig nem hívtak, már azt mondtam: mi van, feketelistán vagyok? Emlékszem, még javában ment a tévében a Szeszélyes évszakok, talán már a Gálvölgyi Show is, amikor feljöttek hozzám kis úttörők, hogy meginterjúvolják a kerületben lakó híres bácsit. Beszéltem rövid és tartalmatlan életemről, aztán a végén megkérdeztem tőlük, hogy jártak-e a Gábor Miklós bácsinál is, aki közel lakott hozzánk. Kérdezték, hogy az kicsoda? Arról a Gábor Miklósról, aki… hát akkora színész volt, hogy nem is volt még egy olyan. Ő volt Hamlet, II. Richárd, Oidipusz és Tanner John a Madáchban. Minden nagy szerepet ő játszott. De nem volt benne a Szeszélyes évszakokban. Ma, ha mi ketten összebeszélünk, és az anyagiakban meg tudunk állapodni, akkor magából perceken belül akkora sztárt csinálok, hogy a fal adja a másikat. Én viszont hál’ Istennek sokkal gálvölgyibb nem leszek attól, ha megjelenik rólam hat címlap.
