Elhunyt Csányi Attila dzsessz-szakíró, dzsessztörténész. A Pernye András-díjas zongorista-zenekarvezetőt pénteken reggel, 76 éves korában érte a halál – közölte a Magyar Jazz Szövetség az MTI-vel.
Csányi Attila az aktív zenélés befejezése után fokozott intenzitással fordult a dzsessz kutatása felé. A nemzetközi és különösen a magyar dzsessz történetével kapcsolatos szakmai tudása miatt munkássága páratlan értéket képvisel.
Csányi Attila 1940. december 18-án született Budapesten. 1946 és 1956 között Tarjáni Tóth Idánál és Hazai Györgynél tanult zongorázni, 1959 és 1961 között Pitó Tibor növendéke volt. Hazai Györgynél zeneszerzést is tanult. 1957-től 1961-ig Zilcz Györgynél tanult harsonázni. Saját zenekart vezetett 1958 és 1964 között, amelyet a Magyar Televízió is bemutatott 1959-ben – olvasható az NKA Cseh Tamás Program honlapján, a Csányi Attilával tavaly készült életműinterjúban.
1968-ban Simon Géza Gáborral és Pál Sándorral elhatározták, hogy összegyűjtik a magyarországi dzsessztörténet hangzó emlékeit, dokumentumait és összeállítják a műfaj hazai történetét. A témában számos cikket, tanulmányt, diszkográfiai összeállítást publikált. Ismeretterjesztő írásai, fotói többek közt a Magyar Zeneművészek Szövetsége Jazz Szakosztálya Tájékoztatójában, a Jazzinfóban, a Jazz és a Majazz szaklapban, valamint különböző folyóiratokban jelentek meg.
1967-től 1971-ig és 1989-től 2007-ig a Magyar Rádió külső munkatársa volt. Mintegy százötven interjút készített a magyar dzsessz úttörőivel, meghatározó egyéniségeivel, veteránjaival. A Magyar Jazz Szövetség vezetőségi tagja és alelnöke volt 1998-ig, 1994 óta a Magyar Jazzkutatási Társaság alelnöke. Zenei rendezője volt a Trezor és a Jazzveteránok című sorozatoknak. Több felsőfokú intézményben tanított 1997-ig, haláláig a JazzMa.hu internetes portál főszerkesztő-helyettese és a Magyar Jazz Szövetség tagja volt.
1986 és 1989 között az Oldsmobile Dixieland Jazz Band művészeti vezetője, 1989-ben alakította az Orient Dixieland Jazz Bandet, amely tíz évig működött. Az együttes a húszas és harmincas évek dixieland- és szvingmuzsikáját szólaltatta meg korhűnek szánt hangszerelésben. Felléptek a jelentősebb hazai fesztiválokon és külföldön (Ausztriában, Németországban, Svédországban, Hollandiában, Horvátországban, Angliában) is játszottak.
A fesztiválok közül említésre méltó a göteborgi, a drezdai és a londoni Soho fesztivál. 1995-ben és 1998-ban szerepeltek a Magyar Rádió Márványtermi koncertjein, 1999-ben a Klasszikus és jazz sorozatban, ahol az együttes fúvósaiból alakult Orient kamara kvartett reneszánsz zenei műsorát is bemutatták.
Első lemezük, a Wang-Wang Blues 1991-ben, tradicionális kategóriában az Év lemeze díjat kapta. 1993-ban New Orleansban jelent meg CD-jük, Joe Murányi közreműködésével. 1986-ban, a New Orleans-i French Quarter Fesztiválon Csányi Clive Wilson Original Camelia Bandjével zongorázott. Régi töredékekből restaurálta és részben komponálta a szegedi, 1986-ban helyreállított harangjáték zenéjét, 1998-ban írta a margitszigeti zenélő Bodor kút 12 részes zenei illusztrációit, amelyet az Orient kamaraegyüttes szólaltat meg.
2012-ben a Magyar Jazz Szövetség Pernye András-díjjal tüntette ki
– MTI -.
