Életének hetvenkilencedik évében elhunyt Baranyay András Kossuth-díjas képzőművész.
Felsőfokú tanulmányokat a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatott 1957 és 1965 között, mestere Bernáth Aurél volt. A budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában tanított 1987-től 1991-ig. 1992-ben bekerült tanítani a Képzőművészeti Főiskola Grafikai Tanszékére, majd 1993-tól beválasztották a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagjai közé.
1963 óta kiállító művész. Korai grafikáin portrékat, enteriőröket, aktokat, figurális kőnyomatokat alkotott. Egyéni stílusa az Iparterv és a Szürenon tárlatain való szereplésével összefüggésben kezdett kialakulni, merész kivágatú, kézrészleteket ábrázoló litográfiákkal jelentkezett.
Már az 1970-es évek elején fényképalapú litográfiákat, önarcképeket alkotott, sajátos személytelen, rejtőzködő önarcképeket, amelyeknek lényege nem a portré, hanem egy-egy életérzés, a kezek ábrázolása, majd a csendéletek kaptak fontos szerepet témaválasztásában, s mindig az életérzés, az „örök idő”, a festőiség a főszereplő, s nem a dokumentum, a fénykép.
Egyéni és csoportos kiállításokon folyamatosan megmérettette munkáit 1963 óta, számos hazai és külföldi közgyűjtemény őrzi műveit, köztük: Bibliothèque Nationale de Paris; Bibliothèque Royale Albert 1er, Brüsszel; Herman Ottó Múzeum, Miskolc; Herzog Antom Ulrich Museum, Braunschweig; Hirschorn Museum, Washington; Janus Pannonius Múzeum, Pécs; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; Miskolci Galéria, Miskolc; M. Civico, Padova; M. voor Schone Kunsten, Antwerpen; Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest; Sárospataki Képtár, Sárospatak; Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár; Szombathelyi Képtár, Szombathely.
