Geszti Péter meghatóan búcsúzik.
„Megrendülten búcsúzom Radnóti Zsuzsától, a Vígszínház legendás dramaturgjától, aki nélkül – oly sok más klasszikus előadás mellett – nem született volna meg A dzsungel könyve és a Pál utcai fiúk. Zsuzsa egyszerre volt inspiráló mentorunk, alkotó kollégánk, bátorító szerzőtársunk, szívünk, szemünk, arányérzékünk, és az én Maugliságom Bagirája életem első színházi dalművének születésekor. Nemrégiben együtt ünnepelhettem vele az 1500. „Dzsungel” előadást, most pedig nehéz szívvel veszek végső búcsút tőle.
Mindent, de tényleg mindent köszönök, Zsuzsa!
„Aki járt minden úton, aki ismert minden szót,
Ki száz szavamnak hangot adott, többé sose szól.
A szívben, ha mennydörög, s a szemre felhő száll,
Zápor, ha szakad, új folyó, ha fakad, miért fáj, miért fáj?””
