2016 szeptemberében 48 éves korában, váratlanul elhunyt Sánta Gábor irodalomtörténész, tanár, Fekete István életművének kutatója. – írja a litera.hu.
A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedadgógusképző Karának Magyar Irodalom Tanszékének, majd a TÓKI Magyar szakcsoportjának docense életének 48. évében váratlanul elhunyt.
Főiskolai docensként hosszú éveken keresztül szolgálta a tanárképzés és a tanítóképzés ügyét. Sánta Gábor sokrétű tudományos tevékenységéből kiemelkedik Fekete István munkásságának kutatása és szerkesztői tevékenysége. Elsősorban ez utóbbi miatt munkássága egyedülálló.
Szegeden született
Sánta Gábor 1967. október 26-án született Szegeden. 1992-ben, a JATE BTK magyar-művelődéstörténet szakán szerzett diplomát, 1993-1996 között a JATE BTK Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének doktori képzésén vett részt (Szigeti Lajos Sándor egyetemi tanár és Ilia Mihály vezetése alatt), majd 2005-ben Ph-doktori címet szerzett.
Óraadó tanárként, majd tanársegédként dolgozott a SZTE JGYTF Karának Magyar Irodalom Tanszékén (1998-2003), adjunktusként a SZTE Óvó- és Tanítóképző Intézetében (2003-2009), főiskolai docensként a SZTE Óvó- és Tanítóképző Intézetében (2009-2016).
1993-tól folyamatosan, hazai szaklapokban és irodalmi folyóiratokban publikált. Öt szerkesztett tanulmánykötet és hat saját könyv, a hetedik megjelenés előtt.
A Kortárs szakdolgozati pályázatának II. helyezettje (1993), az Esztétikai Társaság pályázatának szintén II. helyezettje (1994) lett.
Elnyerte a Faludy-díjat (1991), a Király István-díjat (1997) és Szeged Város díját (2001). Szerkesztője volt a Szegeden megjelenő Fekete István-életműsorozatnak, amelynek eddig huszonöt kötete látott napvilágot.
Búcsúztatása 2016. szeptember 9-én volt a szegedi Alsóvárosi Templomban.
