Türelemmel viselt hosszú betegség után, 2016. április 10-én elhunyt Kaliszky Sándor, az rendes tagja, építőmérnök-generációk tanítómestere. Az iskolateremtő, akadémiai díjas tudós szinte fél évszázadon át dolgozott a Budapesti Műszaki Egyetem Mechanika Tanszékén.
Kaliszky Sándor 1927. június 15-én született Diósgyőrben. Iskoláit már Budapesten végezte. Tanárai közül különösen nagy hatással volt rá Öveges József, aki két éven át tanította matematikára és a fizikára. Az 1946-ban letett kitűnő érettségi után a mérnöki pályát választotta. 1950-ben hídépítő mérnökként szerezte meg kitűnő minősítésű diplomáját.
Még felsőbb éves hallgató korában többedmagával jegyzetet állított össze a Keretszerkezetek tantárgyból – valószínűleg ennek köszönhető, hogy 1950 márciusától felajánlottak neki egy demonstrátori állást az egyetemen, ahol élete végéig dolgozott.
Végigjárta az oktatói ranglétrát: 1950-től tanársegéd, 1955-től adjunktus, 1963-tól docens. 1967-ben lett a műszaki tudomány doktora, 1969-től egyetemi tanár. 1971-től 1993-ig volt a Mechanika Tanszék vezetője. Több kari tantervreformot vezetett, hat éven át dékánhelyettesként vett részt az Építőmérnöki Kar irányításában.
Hosszú egyetemi pályafutása alatt tudományos iskolát teremtett. Az általa vezetett tudományos műhelyben számos, nemzetközileg is elismert, kiváló eredmény született. Eredményei kimagaslóak a nemlineáris anyagú tartószerkezetek statikai, dinamikai és stabilitásvizsgálata, nevezetesen a vasbeton lemezek képlékeny tervezése, a határállapot-vizsgálat, a beállásvizsgálat, az optimális tervezés, a képlékeny szerkezetek dinamikus vizsgálata, a rugalmas szerkezetek nemlineáris vizsgálata, a talaj és szerkezet kölcsönhatása és a nagypaneles épületek vizsgálata területén. Az 1970–1980-as években többször adott elő az ausztráliai Monash Universityn és az amerikai University of Wisconsin-Milwaukee-n.
Kaliszky Sándort a Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben választotta levelező, majd 1995-ben rendes tagjává. Később az MTA Műszaki Tudományok Osztályán éveken át vezette a Mérnöki, Építészeti és Közlekedéstudományi Szakcsoportot.
1975-ben jelent meg Képlékenységtan című könyve, amelyet 1984-ben német, majd 1989-ben angol nyelven is kiadtak. Publikációs tevékenységét 78 tudományos folyóiratcikk, 13 könyv, a Mérnöki kézikönyv 4 fejezete, 12 egyetemi jegyzet és számtalan nemzetközi tudományos konferencia-előadás fémjelzi.
1985-ben felkérést kapott az udinei International Centre for Mechanical Sciences (CISM), a Mechanikai Tudományok Udinei Nemzetközi Központja rezidens rektori állására. Hosszas tárgyalások után a megbízást olyan mellékállásként fogadta el, amely összeegyeztethető volt budapesti oktatói és kutatói tevékenységével. Kezdeményezésére 1987-ben az MTA is együttműködési egyezményt kötött a CISM-mel, ami lehetőséget nyújt arra, hogy sok fiatal magyar kutató ingyenesen vehessen részt a CISM magas színvonalú nemzetközi tanfolyamain.
Kaliszky professzort a Nemzetközi Elméleti és Alkalmazott Mechanikai Szövetség (IUTAM) magyar nemzeti bizottságának elnökévé választották, valamint tagja volt a Nemzetközi Híd- és Szerkezetműszaki Társaság (IABSE) és a Nemzetközi Tudományos Szövetségek Tanácsa (ICSU) magyar nemzeti bizottságának. Dolgozott az Építés-Építészettudomány, a Structural Optimization és a Journal of Mechanics of Structures and Machines tudományos szakfolyóiratok szerkesztőbizottságában, és részt vett az Advances in Mechanics és az Applied Mechanics Reviews munkájában is.
1966-ban az MTA Akadémiai Díjban, 1984-ben a Lengyel Tudományos Akadémia Kopernikusz-díjban részesítette. A Budapesti Műszaki Egyetem Emlékérmét 1993-ban, a Krakkói Műszaki Egyetem Aranyérmét 1995-ben, a Liége-i Egyetem Érmét 1995-ben nyerte el. Kiemelkedő oktatói és kutatói tevékenységéért 1997-ben Szent-Györgyi Albert-díjjal és Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díjjal tüntették ki. A Széchenyi-díjat 1998-ban kapta meg.
Kiemelkedően gazdag szakmai-tudományos tevékenysége után, 1997-ben vonult nyugdíjba. 1998-tól a Műegyetem professor emeritusa lett. Nyugdíjasként is aktívan dolgozott, dolgozatokat publikált, tanácsaival segítette a tanszéki kutatómunkát, és részt vett a tudományos közéletben.
Forrás: mta.hu.
