2016. november 1-jén, életének 89. évében elhunyt Eckhardt Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az Országos Onkológiai Intézet nyugalmazott főigazgatója, a hazai daganat-kemoterápia megalapozója és a klinikai onkológus képzés beindítója. – írja nekrológjában Oláh Edit.
Eckhardt Sándor 1927. március 14-én született Budapesten értelmiségi családban. Édesapja a Magyar Tudományos Akadémia tagja, nevéhez fűződik a ma is használatos magyar–francia nagyszótár összeállítása. Édesanyja magyar–német szakos tanár volt.
1945-ben érettségizett a ciszterciták budapesti gimnáziumában. A család és az iskola szellemének hatására hat idegen nyelvet sajátított el (latin, német, francia, angol, olasz, orosz), és már kamaszkorától orvosnak készült. Elhatározásában megerősítette az érettségi után elszenvedett súlyos közlekedési balesete. Féléves felépülése alatt kialakult kivételes hivatástudata, amelynek vezérelve – talán példaképe, Albert Schweitzer hatására is – a hippokratészi esküvel vállalt orvoslás és a rászorulók megsegítése.
A Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán 1951-ben szerzett diplomát. Az orvosi egyetemmel párhuzamosan elvégezte a Zeneakadémia zongora szakát. 1950-től már a II. Belklinika Kísérleti Laboratóriumában volt gyakornok, Haynal Imre, Sellei Camilló és Németh László professzorok voltak tanítómesterei (kemoterápiás állatkísérleteket is végzett). Rövid Uzsoki utcai kórházi belgyógyászati tevékenység után 1953-ban az Országos Onkológiai Intézetbe került, a Sellei Camilló vezette Belgyógyászati Osztályra, ahol segéd- majd alorvos, 1955-ben a belgyógyászati szakorvosi képesítés megszerzése után adjunktus, majd osztályvezető főorvos lett.
Pályáját meghatározták a párizsi, londoni és különösen USA-beli ösztöndíjas tanulmányutak, ahol az onkológia legnagyobbjaitól tanulhatott. Az USA-beli (UICC Roosevelt Ösztöndíj) amerikai rákintézet (NCI) klinikai és kísérletes részlegein egyaránt dolgozott. Jelentősek a transzplantálható egérdaganatokon nyert kutatási eredményei az akkoriban felfedezett cytarabin hematológiai toxicitásának kivédése tárgyában, de részt vett az első eredményes kombinált kemoterápia kidolgozásában is. Az új daganatellenes gyógyszerek farmakokinetikáját elsők között vizsgálta. Hazatérése után megalakította az Országos Onkológiai Intézetben az onkológiai klinikai farmakológiai egységet.
Eckhardt Sándor orvosként és tudósként elért legnagyobb sikere a hazai daganat-kemoterápia kifejlesztése, a dibromhexitek sikeres klinikai kipróbálása és a klinikai onkofarmakológiai vizsgálatok bevezetése. E tárgykörben védte meg kandidátusi és doktori disszertációját (1964, 1985).
Tudományos aktivitását 407 közlemény, 4 könyv és 9 könyvfejezet jelzi. Ezekben főként a rák gyógyszeres kezelésével és a rákszűréssel foglalkozik.
1985 óta az MTA levelező, majd 1990 óta rendes tagja.
1971–1992 között az Országos Onkológiai Intézet főigazgató főorvosa volt. Ebben a pozícióban kiemelkedően sokat tett a hazai onkológiáért, annak nemzetközi elismertetéséért. Meghatározó szerepe volt a nemzetközi onkológiai együttműködések kialakulásában (Budapest–Zágráb–Bologna, Osztrák–Magyar Onkológus Találkozók).
1979-től a kelet-európai államok gyógyszerkivizsgáló központjának (Trial-Centre) vezetőjeként is rendkívül nagy nemzetközi tekintélyt szerzett a magyar daganat-kemoterápiának.
Főigazgatóként az OOI nagyarányú fejlesztését indította be, a klinikai, diagnosztikai és kutatási területeken egyaránt. Korán felismerte a hibás gének (genetikai tényezők) fontosságát a daganatos betegségekben, ezért 1986-ban megalakította az Intézet Molekuláris Biológiai/Genetikai Osztályát. Az OOI-ből világszerte nyilvántartott és elismert rákcentrumot fejlesztett ki.
1977-ben megalapította a Klinikai Onkológiai Tanszéket (Orvostovábbképző Intézet, Orvostovábbképző Egyetem), amelynek ő volt az első tanszékvezető egyetemi tanára, majd a későbbiekben professor emeritusa.
Pályafutása nemzetközi vonatkozásban is magasra ívelt: a Nemzetközi Rákellenes Unió (UICC) első kelet-európai elnökeként (1990–94) a magyar onkológusok példás összefogásával 1986-ban Budapesten rendezte meg a rendkívül sikeres XIV. Nemzetközi Rákkongresszust.
Kimagasló szakmai munkásságát számos díjban, elismerésben részesítették: Széchenyi-díj, Állami Díj és több orvostudományi díj birtokosa; a Magyar Onkológusok Társaságának örökös tiszteletbeli elnöke; az Orosz Orvostudományi Akadémia tiszteletbeli tagja, számos egyetem és orvostársaság díszdoktora, illetve tiszteletbeli tagja (Moszkva, New York, Ankara, Bologna, Berlin, Róma).
Eckhardt professzor kivételes emberi és szakmai kvalitásai példaértékűek. Kiemelendő, hogy kiváló belgyógyászként és klinikai onkológusként hihetetlen empátiával kezelte a betegeit.
Ugyanakkor példás családfő volt. Megható a feleségével, Máriával egymás iránt megnyilvánuló – sok évtizedes – hűségük és támogatásuk és szemérmes büszkesége tehetséges fiai, 7 unokája és 5 dédunokája iránt.
1992-ben nyugdíjba – de nem nyugalomba – vonult. Élete végéig naponta bejárt az Intézetbe, ez éltette. Utolsó pillanatig fogadta a betegeit, a tanácsot kérő kollegákat. Élmény volt vele beszélgetni, hallani lelkes beszámolóját a szakirodalom legfrissebb eredményeiről. Felejthetetlen a munkatársakra, embertársakra is kiterjedő figyelme, segíteni akarása, őszinte szeretete.
Emlékét kegyelettel és szerető tisztelettel megőrizzük. – áll az mta.hu oldalon megjelent megemlékezésben.
