Hajas Ilona egy olyan személyiség volt, aki azonnal hűséges nézőket szerezhetett magának.
A képernyőről sugárzó mosolya azonnal belopta magát az emberek szívébe. Emlékszünk rá, amint sugárzó energiával lép be a stúdióba, telve szenvedéllyel és elkötelezettséggel az iránt, amit csinál.
Nem volt könnyű élete, a sors számos kihívást hozott elé, de ő mindig felemelkedett felettük. Nagysimonyiban született és a történelmi események következményeként a családjával Köcskre költözött, ahonnan jobban tudták látogatni édesapjukat, akit a ’56-os forradalom eseményei miatt internáltak. Ilona a művészetekben találta meg örömét, részt vett a szülei által szervezett irodalmi és kórus eseményeken, ahol számos díjat és elismerést szereztek.
A kihívások ellenére sem adta fel, és kitartott amellett, hogy tanulmányait folytassa. Bár az ELTE nem fogadta be, a Szegedi Tanárképző Főiskolán és később Pécsett tanult tovább, ahol a főiskola irodalmi színpadának vezetője lett. A „Szép magyar beszéd és kiejtés” országos versenyen pedig Kazinczy-díjjal jutalmazták.
De talán legnagyobb hatást a televízióban hagyott hátra. Azokban az időkben, amikor csak egy televíziós csatorna sugárzott az országban, Hajas Ilona volt az az arc, amelyet estéről-estére láthattunk. A közönség imádta, ő pedig sosem veszítette el szenvedélyét és örömét a munkája iránt.
Hajas Ilona emlékét örökké őrizzük szívünkben. Hiába távozott idejekorán az élők sorából, az emléke örökké élni fog bennünk.
Nyugodjon békében.
