Hofi Géza szívszorító történetet mesélt 1991-ben. A történet a Népszabadságban jelent meg.
— Harminc esztendő alatt én már találkoztam mindenféle közönséggel. – kezdte Hofi Géza.
Ez megrendítő
„Meghívtak egy címre, nem néztem utána, milyen intézményhez. Fölment a függöny, csupa nyomorék, béna, kacska ül a nézőtéren. Elszorult a torkom, és végigpergettem sebesen az agyamban a műsort, nehogy csak egy fél szó, egy gesztus olyan legyen, amelyik megbánthatná őket.” – mesélt a humor nagyágyúja.
„Volt egy mondat, amely hozzátartozott egy paródiához. Nem nagy poén, de elmegy. — Itt ilyenkor tapsolni szoktak! — Amikor kiejtettem a számon, akkor kaptam észbe. Nincs is kezük. S látom, hogy torz végtagjukat összeütögetik, tapsolnak a csonkokkal. Ez megrendítő.” – tette hozzá Hofi.
