Hogyan csúszhatott át a cenzúrán A tanú című film? címmel jelent meg írás a retrolegenedak.hu oldalon.
Noha egybehangzó vélemények szerint Bacsó Péter kultikus filmmé nőtt alkotásának második részét jobb lett volna el sem kezdeni, ez semmit nem von le A tanú zsenialitásából. A film abban az időben készült, majd került bemutatásra, amikor a diktatúra valóban diktatúra volt, amikor egy-egy rosszul fogalmazott mondat miatt bárki rácsok mögött találhatta magát, és amikor az állampártot kritizálni egyenlő volt az öngyilkossággal. De hogy csúszhatott át az éles szemű cenzorokon, miért engedték egy ilyen, egyértelműen a fennálló szocializmusnak görbe tükröt mutató alkotás vetítését?
Bacsó Péter 1969-ben rendezte a filmet, amit annak témája, hangulata és kicsengése miatt természetesen azonnal be is tiltott a hatalom. Hogy nevén nevezzük az illetőt, egészen pontosan a Kádár-korszak kultúrpolitikájának fő ideológusa és mindenható ura, Aczél György volt az, aki megakadályozta a film levetítését, nagy nyilvánosság előtt történő bemutatását.
Aki látta az alkotást, bizonyára feltűnt neki, hogy a szatírába hajló történetvezetés, a keserédes helyzetkomikumok, a ravasz vagy épp ostoba, de mindenképpen szánalmat keltő szereplők néha humoros, néha szomorkás életepizódjain túl a film markáns rendszerkritikát fogalmaz meg.
A teljes cikket itt olvashatod.
