Móricz Zsigmond síremléke Budapesten a Kerepesi temetőben található.
1942. szeptember 5-én hunyt el Móricz Zsigmond, a 20. századi magyar prózairodalom egyik legtehetségesebb alkotója. Móricz, aki írói pályáját a Nyugat folyóiratnál kezdte, elsősorban társadalomkritikájával, a magyar parasztság, a dzsentri és a civilizációs ellentmondások realista ábrázolásával alkotott maradandót, művei hiteles lenyomatát adják annak a kornak, melyben élt.
Móricz aztán 1942 augusztusának végén – miután hírt kapott unokája születéséről – váratlanul agyvérzést kapott, szeptember 5-én pedig végleg befejezte földi pályafutását.
Temetésén a kortársak a 20. századi magyar irodalom egyik legtehetségesebb alakját gyászolták, aki nem csak páratlan stílussal és kritikai érzékkel rendelkezett, de kellő éleslátással bírt ahhoz is, hogy a kor társadalmi problémáit kibonthassa és megjeleníthesse az olvasók előtt.
Móricz műveinek értékét mutatja, hogy saját darabjai – például a Sári bíró – mellett a később, gyakran más szerzők által színpadra vagy filmvászonra vitt történetek is páratlan sikert arattak, és ma is népes közönséget vonzanak.
