Ihász II. – indul a Szabad Föld 1978-as cikke. Beke Csilla írása egy interjú, amit a legendás énekes Ihász Gábor adott.
Áz Ihász név hallatán a legtöbb futballrajongó Kálmánra, a Vasas volt válogatott balhátvédjére gondol. Pedig a Vasasnak volt egy másik ilyen nevű játékosa, akit ugyancsak tehetségesnek tartottak: Ihász Gábor, a népszerű zeneszerző-szövegíró, táncdalénekes.
— Mikor kezdődött a sportpályafutása?
— Húsz évvel ezelőtt kezdtem a Vasasban futballozni, s még ebben az évben bekerültem a kölyökcsapatba, 1962-ben már ifiválogatott voltam, két év múlva pedig az NB I-es csapat tagja.
— Aztán szinte egyik napról a másikra abbahagyta a labdarúgást …
— Egy sportorvosi vizsgálat után kiderült, hogy szívizomgyulladásom van, így aztán aj aktív, folyamatos játéknak befellegzett.
— Mégsem szakadt el a Vasastól …
— Szinte minden időmet a Vasasban töltöttem. Egy edzés után megmasszíroztam Mészöly Kálmán lábát, s akkor támadt a gondolatom, miért ne lehetnék gyúró? Elvégeztem a tanfolyamot, megszereztem a legmagasabb képesítést. Jártam tovább a sportolókkal, — már mint masszőr.
— Hogyan lett a gyúróból táncdalénekes?
— Ez régebbi történet. Amikor az ifiválogatottal vagy a Vasassal edzőtáborba mentünk, vittem magammal a gitárt is. Játszottam az akkor divatos slágereket, s néha megpróbáltam magam is dalokat szerezni. A buszban a dobtól a gitárig mindenféle hangszer volt. és a vidéki utakon a Farkas, Mészöly. Bakos és a két Ihász együttes szórakoztatta a csapatot. Az első igazi szerzeményemet, a címe: Kék csillag fenn az égen, 1967-ben írtam Szécsi Pálnak, s ezt is először az öltözőben játszottam el Farkaséknak. Nehéz volt az út ezen a pályán. Nem tanultam gitározni, sem zenét szerezni, sem énekelni. Amit tudok, magamtól tudom, sokat köszönhetek S. Nagy Istvánnak is. Azt az energiát, amit a labdarúgásban nem tudtam felszabadítani, átvittem a zenébe, ott próbáltam kamatoztatni.
