Haumann család a Fösvényben a Magyar Színházban – elkezdődtek a próbák.
Haumann Péter-Haumann Petra-Haumann Máté főszereplésével elkezdték próbálni Molière: Fösvény című színdarabját.
A rendező: Lengyel Ferenc, a további szereplők: Pavletits Béla, Soltész Bözse, Móga Piroska, Rancsó Dezső, Hunyadkürti István, Szűcs Sándor, Szatmári Attila
A bemutató február 24-én Pesti Magyar Színházban lesz.
Az olvasópróbán Lengyel Ferenc a rendező hagyta, hogy a színészek olvassák fel először a darabot. Nem tartott igényt – minden rendezők kedvenc színészi kiteljesedésére – az egyedül való felolvasásra.
Előtte viszont részletesen mesélt a készülő színdarab világáról. Arról, hogy nem csak Molière merített a Commedia dell’arte világából, hanem az előadás is fog. A vásári komédiák azért is olyan elevenek és naprakészek, azért érzi úgy a néző, hogy ott éppen róla beszélnek, mert a színészek a napi eseményeket is be tudják építeni az előadott színdarabba.
– Éppen ez történik majd Harpagonnal. – magyarázza Lengyel Ferenc. – Bár a színdarab alapvetően jól megírt és ezért nem lehetünk elég hálásak Molière-nek, Haumann Péterre mégis jelenetszerzői munka vár. Bizonyos pillanatokban, egy-egy jelenetben vagy jelent végén kibeszél majd a közönségnek. Azt, hogy ez hogyan valósul meg, és mit mond majd, a próbák alatt fogják kidolgozni. De az már most is biztos, hogy Haumannak már most kedvére való móka, mert lehetősége lesz a közvetlen kapcsolatra a nézőkkel.
Az előadás megidézi a Napkirály korát. A jelmezekkel, a tér berendezéseivel és a szöveggel is. Van Jacques szakácsnak egy monológja, amely valóban korabeli ételeket sorol fel. Deres Péternek, a dramaturgnak a dolga összeállítani és szöveggé gyúrni ezt az őrületesen hangzó menüsort.
A jelmezek, a tárgyak a kort igyekeznek hangsúlyozni, ám mégis lesz az előadásban egy titokzatos elem. Az, hogy Harpagon képes kimenni az egyik járáson, és egy messze lévő másikon, ott ahol senki sem várná, egy másodperc alatt visszatérni. Nem csak bűvésztrükk ez. Hanem pontos tükre annak az állapotnak, amely azt mutatja be, hogyan válik minden Harpagon paranoiája terepévé és mindenki az eszközévé.
Harpagon szeme mindent észrevesz, mindent fürkész és ameddig a hatalma, a családon belüli kompetenciája terjed, addig mindenkiben potenciális ellenséget szimatol és megmérgezi maga körül az életet. Harpagon nem csak fösvény, hiszen ez magánügye is lehetne.
Harpagon világnézete az, hogy irigy, fukar, önző, bizalmatlan és üldözési mániás. Ez a combo pedig éppen az az emberi minőség, amelyet lehetetlen hosszútávon elviselni, mert tönkretesz mindent és mindenkit maga körül.
Erről beszélt Lengyel Ferenc rendező az olvasópróbán.