Józsa Imre (1954. március 18. – 2016. október 30.) – a A Játékszín társulata így búcsúzik a nagyszerű színésztől.
A szőke ciklon, A primadonnák, És már senki sem… – ezek voltak a szerepei a megújult Játékszínben. Közénk tartozott. És most nagyon fáj ez a múlt idő. Józsa Imre többé nem lép erre a színpadra, ahogy más színpadra sem. Október utolsó vasárnapján szervezete föladta a küzdelmet a gyilkos kórral.
Hűséges ember volt. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán – ahol többek közt Hernádi Judit, Peremartoni Krisztina, Tahi-Tóth József, Korcsmáros György voltak osztálytársai – 1978-ban végzett, s osztályfőnöke, Várkonyi Zoltán bíztatására szerződött a József Attila Színházban, ahol 25 évig volt tag.
Pályája közel négy évtizedében megszámlálhatatlan, főleg komikus szerepben volt látható. Még főiskolásként a József Attila SzínházDandin György-ében Bodrogi Gyula mellett debütált. Utóbbihoz alkata és habitusa miatt karrierje során többször is hasonlították.
Eljátszotta többek közt Liliomfit vagy éppen Poloniust a Hamletből, de emlékezetes a Hamlet helyett című egyszemélyes színháza is. A színpad mellett tévéfilmekben is gyakran szerepelt, melyek közt fiatalon a legnagyobb népszerűséget a Horváth Ádám rendezte Petőfi című sorozatban érte el. Feltűnt a Linda, a Szomszédok és a Pasik szériában is. Hangját olyan nagy sztároknak kölcsönözte, mint például Marlon Brando, Nicolas Cage, Chevy Chase.
Mindemellett legendásan ismert volt a hobbijairól. Szeretett horgászni, golfozni, szerette a természetet, a lovakat és az autókat.
Visszavártunk!
„Amikor fiatal színész voltam, játszottam Gorkij Éjjeli menedékhely című darabjában. A sötétben lent élnek a társadalom számkivetettjei a saját fájdalmukkal. Luka az, aki leviszi nekik a fényt. Aztán egyiküknek eszébe jut, hogy megpucolja a hatalmas ablakot, hogy letisztítsa róla a koszt, és végre bejön a fény. A színház nekem ezt jelenti. A fényt.” – vallotta szerelméről, a színházról.
Munkásságát Jászai Mari-díjjal (1988), a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjé-vel (1997) jutalmazták, s alig több, mint egy hónapja pedig a Vidor Fesztivál Hyppolit életmű-díjat vehette át, épp a Játékszín színpadán, A szőke ciklon előadása előtt, melyben frenetikusan alakított több szerepet is.
„Remélem, hogy ez nem az utolsó díj lesz az életemben, a másik pedig, hogy érzem, engem ide visszavárnak.”– mondta mosolyogva a díjat átvéve.Drága Imre, mi is reméltük és visszavártunk!
Most úgy teszünk, mintha búcsúznánk, de igazából mindig velünk maradsz!
A Játékszín társulata
