Ki hinné, hogy Ivancsics Ilona gyerekkorában táncdalénekesnő akart lenni, majd tanár. Kaposváron született, Nagybajomban nőtt fel, a hetvenes években ő is irodalmi színpados volt, és rendszeresen járt Kaposvárra, a színházba, amely akkor a fénykorát élte. – írja lafemme.hu.
Érettségi idején egyszerre jelentkezett a tanítóképző és a színművészeti főiskolára. 1979-ben, „csodák csodájára” elsőre felvették a színművészetire.
„Másodszor már biztos nem jelentkeztem volna, és most tanítanék valahol Somogyban.”
Marton László és Valló Péter osztályába járt, együtt Rudolf Péterrel, Nyertes Zsuzsával, évfolyamtársa volt Eszenyi Enikő, Kaszás Attila. Már a József Attila Színházban játszott – főleg naiva szerepeket –, amikor rátalált Horváth Ádám rendező-író és a televízió. Ő lett a Szomszédok-sorozat Vágási Jutkája: 1987-től 1999 végéig több mint háromszáz epizódban játszotta el a kedves, szerény tanárnő szerepét.
E szerep egyszerre lett számára áldás és átok. Népszerűséget, ismertséget, anyagi biztonságot jelentett, ugyanakkor rányomta bélyegét pályafutására:
„Nem szeretnék egész életemben sorozatszereplőként megmaradni az emberek tudatában, bár a sorozatból lettem ismert, ez mégis nagy teher számomra. Ha nem kezdem el a saját színházamat építeni, talán sohasem tudtam volna kilépni abból a szerepből. A fókuszomba mára teljesen a színház és saját társulatom jövője került – hangsúlyozza. – A tévé, a film sok érdekes lehetőségeket rejteget, de azt gondolom, hogy nincs az élő és értékteremtő színháznál emberibb és csodálatosabb.”
Visszagondolva az elmúlt majd’ kilenc évre, úgy gondolja, érdemes volt belevágnia új életébe.
„Korábban nem voltam szókimondó, extrovertált típus. Ám vezetővé kellett válnom, határozott, döntéshozó emberré. Kezdetben még féltem felhívni egy-egy kollégát, rendezőt – akiket addig nem ismertem –, hogy tárgyaljak velük. Bátornak kell lenni, merni kell, mert csak így lehet előrejutni. Semmi veszítenivalónk nincs, amikor újjászületünk.”
Társulatának igazi közössége és több ezer klubtagja van. Szentendrén havonta ezer ember látja az Ivancsics Ilona és Színtársai előadásait. A kétkedőknek nem lett igazuk, a városnak pedig immáron ősztől tavaszig is van állandó színháza. A társulatalapító álma egy olyan magánszínház, amely saját épületben fogadhatná közönségét. „Ezért is érdemes folytatni!” – mondja lelkesen. Szentendre önkormányzata 2015-ben Pro Urbe díjjal ismerte el munkáját.
Forrás: lafemme.hu
