Jöjjön József Attila: Gyöngysor verse.
Szonett, te drágakő, te antik
Gyöngysor, Reá akasztlak ím,
Hűsen pihenj le vállain,
De fujtsd nyakát, ha dús brigantik
Orzó szavára hangja hallik
S nagy átkot mondj, ha bántja kín,
Őrködj okosan álmain
S tüzelj, ha könnyű könnye zajlik.
De meg ne mondd, hogy érte sírok,
– Szavadnak akkor úgyse hisz, –
Hogy verseket csak néki írok
S útam az őrülésbe visz.
Csak éjfelen, ha fénye csillog,
Csókold haját helyettem is.
Köszönjük, hogy elolvastad József Attila költeményét.
Mi a véleményed a Gyöngysor írásról?
Írd meg kommentbe!
Még több szerelmes verset ITT találsz
Szólj hozzá!
