Juhász Gyula: Anasztázia
Föltámadó: így hívták nagyanyámat,
Akinek arcán másvilági bánat
Hervatag őszi mosolya ragyog;
Igy néznek ránk a bús őrangyalok.
Föltámadó: fájdalmas anyasága
Ma benned él anyám, te árva, drága,
Te könnyezőn mosolygó jó anya,
Szomorú házunk szelíd alkonya.
Föltámadók: bennem ma száz dalokban
Mély bánatotok hamva lángra lobban
S mi bennetek holt, néma, ősi gyász volt,
Meglengetem, mint győzedelmi zászlót!
The post Juhász Gyula: Anasztázia appeared first on Meglepetesvers.hu.
Szólj hozzá!
