Jöjjön Juhász Gyula: Szonett Szegedhez verse.
Az irodalom sokszínű tájain sétálva találkozunk olyan alkotásokkal, melyek nem csupán a szépészeti élményeket közvetítik, hanem mély kötődést is megtestesítenek egy adott helyhez. Juhász Gyula „Szonett Szegedhez” című verse egy ilyen szeretetteljes és lelkes kötődés megnyilvánulása, ahol a költő Szeged városát öleli át lírai szavakkal.
Ez a költemény olyan, mint egy szerelmes levél a városhoz, melyben Juhász Gyula megörökíti érzéseit és benyomásait a Dél-Alföld gyöngyszeméről.
A „Szonett Szegedhez” nem csupán egy leírás, hanem egy érzelmekkel telített költemény, mely Szeged karakterét és szépségét mutatja be. Juhász Gyula, a költői kifejező erő mestere, a szavak varázslatosan elegáns összjátékával teremti meg a város hangulatát, élettel telítve minden versszakot. A lírai alkotás megidézi Szeged történelmi értékeit, festői környezetét, és átadja azt a költő sajátos nézőpontjából.
Juhász Gyula: Szonett Szegedhez
A magyar Alföld legszebb délibábja
Te vagy, szülötte városom, Szeged,
De nem csalóka nyári fény varázsa,
Hanem valóság bús puszták felett.
Az égbe törnek tornyaid kevélyen
S a szőke magyar vízben rengenek
A palotáid és a magyar éjben
Virrasztó lángod nagy-messze remeg.
Dugonics András nézi, hogyan épül,
Magasba hogy tör házad, szellemed,
Hogy szebb lettél, mint voltál, nagy Szeged!
Magyar emlékül és magyar reményül
Állj boldogan és büszkén, ősi város,
Símulj szerelmes szívvel a Tiszához.
The post Juhász Gyula: Szonett Szegedhez appeared first on Meglepetesvers.hu.
