Ma is szívünkben őrizzük Kállai Ferenc (született Krampner) emlékét, aki 2010. július 11-én távozott közülünk. A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, rendező, tanár és országgyűlési képviselő volt. Életútja, művészi teljesítménye és közéleti tevékenysége olyan örökséget hagyott ránk, amely méltán váltja ki tiszteletünket és elismerésünket.
Kállai Ferenc élete Gyomán kezdődött, ahol már korán felfedezték tehetségét. Tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán kezdte meg, ahol olyan mesterek mellett tanulhatott, mint Kiss Ferenc és Makay Margit. Azonban a háború megszakította tanulmányait, és csak a későbbiekben térhetett vissza hivatásához. Színészi pályája gyorsan ívelt felfelé, és a magyar színházművészet egyik meghatározó alakjává vált. Az 1948-ban a Nemzeti Színház társulatához szerződött, ahol számos emlékezetes alakítással gazdagította a magyar színház történetét.
Film- és televíziós szerepei is kiemelkedőek voltak. A „Pelikán gátőr” szerepe a Tanú című filmben legendává vált, és generációk számára vált ismertté. A rádióban is gyakran szerepelt, és humoros jeleneteivel, mint a „Géza és Gizus” vagy „Mi a humor?” a közönség szívébe lopta magát.
Kállai Ferenc életének egyik fontos színtere volt a Magyar Színház, amelyhez hű maradt egészen utolsó előadásáig. Az 1980-as években közéleti szerepet is vállalt, a Színházművészeti Szövetség elnökeként és országgyűlési képviselőként is tevékenykedett. Mindig is kiállt a magyar színházművészet jövőjéért, és nem habozott lobbizni olyan művészek érdekében, akikre szüksége volt a szakmának.
Feleségével, Marával több mint fél évszázadon át tartó házasságban élt, amely erős szövetségük és szeretetük példája volt. A Gugger-hegyen, művészkollégái szomszédságában töltötték életük nagy részét, ahol barátságokat ápolt és inspirációt merített.
2010-ben bekövetkezett halála mélyen megrázta a magyar kulturális életet. Temetése a Farkasréti temetőben történt, ahol barátai, pályatársai és tisztelői egy emberként rótták le tiszteletüket előtte. A búcsúztatás során Ady Endre „Imádság háború után” című verse hangzott el, mely Kállai Ferenc utolsó hangfelvételéről szólt.
Emlékét nemcsak munkássága, hanem embersége is tovább őrzi bennünk. Kállai Ferenc az égi társulatban folytatja szerepeit, de szellemisége örökké velünk marad. Nem feledjük őt, és továbbra is hálás szívvel gondolunk vissza rá minden alkalommal, amikor találkozunk művészetének gyümölcseivel.
