Kálmán Imre (született Kopstein, Siófok, 1882. október 24. – Párizs, 1953. október 30.) a magyar és a nemzetközi operettirodalom kiemelkedő alkotója, az egyik legismertebb magyar zeneszerző. Már gyermekkorában kitűnt zenei tehetségével, de zongoraművészi karrierjét egy betegség miatt fel kellett adnia, ezután fordult a zeneszerzés felé.
A budapesti Zeneakadémián Bartók Béla évfolyamtársa volt, jogi tanulmányokat is folytatott, majd a Pesti Napló zenei rovatának vezetője lett. Első nagy operettsikerét a Tatárjárás című mű hozta (1908), amelyet rövidesen Bécsben is játszottak. Számos világsikerű operett szerzője: legsikeresebb műve a Csárdáskirálynő (1915), de népszerűek A cigányprímás, A bajadér, Marica grófnő, A cirkuszhercegnő és a Csikágói hercegnő is.
Kálmán a 20. század első felében Bécsben élt és alkotott, magyar állampolgárságát végig megtartotta. A harmincas évek végén, az Anschluss és a zsidótörvények miatt előbb Párizsba, majd az Egyesült Államokba emigrált, ahol szintén jelentős sikereket ért el, rádiókban, egyetemeken ünnepelt szerzőként. 1949-ben, az európai visszatérés után Párizsban telepedett le, itt halt meg 1953-ban.
Operettjeinek titka, hogy a bécsi operett hagyományait ötvözte a magyar könnyűzene lendületével és ritmusával, kiemelkedő mesterségbeli tudással, az érzelem és az életöröm közvetítésével. Művei ma is világszerte repertoáron vannak, a Csárdáskirálynőt minden idők legsikeresebb magyar operettjeként tartják számon. Siófoki szülőháza ma múzeum, nevét pedig vonat, közterület és díjak is viselik.
További információk, források:
Kálmán Imre magyar és idegen nyelvű Wikipédia-oldala elérhető: Kálmán Imre – Wikipédia
