Jöjjön Karády Katalin: Mondd, nem kívánsz te túl sokat.
A szerelemben mindig az a vesztes,
Aki másoktól túl sokat vár,
Én szeretlek téged, de nem egészen úgy,
Ahogy a regényben áll:
Hogy hozzam le a csillagot az égről,
És tépjek hozzá kék virágokat,
S aranyba foglalva nyújtsam neked,
Mondd, nem kívánsz te túl sokat?
Hogy gyémántokkal rakjam ki az utcát,
Amerre lépted egyszer elhalad.
S körül szaladjam a Gellért hegyet,
Mondd, nem kívánsz te túl sokat?
Szólj hozzá!
