Kemény Dénes magyar vízilabda mesteredző június 14-én ünnepli a születésnapját. Sokáig éltesse az Isten.
A Budapesten született, állatorvosi végzettségű szakember korán eljegyezte magát a pólóval, volt korosztályos Eb-aranyérmes, a nagyválogatottban 17-szer szerepelt.
„Mindenben az első élmény, amit átél az ember, az marad meg a legemlékezetesebbnek – mondta az MTI-nek Kemény Dénes. – Ilyen volt tanulmányaimban az érettségi 1972-ben, mert az volt az első igazán komoly megpróbáltatás, aztán a következő állomás 1978-ból való, amikor doktor lettem. A sportban az első meccs első gólja a Szőnyi úton, amikor borzasztó könnyű helyzetben sikerült a bal alsó sarokba belőnöm a labdát. Nyilván emlékezetes az első mérkőzésem az első osztályban a felnőttek között 16 évesen, aztán az első válogatott mérkőzésem is, vagy a junior Európa-bajnoki arany, az edzősködés pedig külön fejezet.”
A tréneri pályán az első nagy siker hamar eljött: 1997-ben bemutatkozásképpen Európa-bajnok lett együttesével, majd következtek a további diadalok olimpiai és világbajnoki elsőségekkel, világkupa- és világliga-aranyakkal.
„Mindig van, nem is sportember az, akinek nincs hiányérzete. Nem csináltunk meg mindent tökéletesen mi sem, mert 1997 és 2012 között 29 világversenyből tízszer győztünk, tehát 19-szer nem mi nyertünk, de nem olyan rossz ez az arány – mondta, jelezve: ha azt nézi, hogy a 29 esetből 24-szer dobogós volt a válogatott, ez mindenképpen pozitív eredmény.
„Én megtanultam nagyon szeretni a saját játékos-pályafutásomat – folytatta -, hiszen akkor tudtam 17-szeres válogatott lenni 1974 és 86 között, amikor Szívós, Csapó, Faragó az én posztomon a világ legjobbjai voltak.”
Edzőként a legkellemetlenebb élményeként a 2007-es elveszített melbourne-i vb-döntőt tartja számon: „Az a mérkőzés annyira a kezünkben volt, hogy nem szabadott volna kikapni a horvátoktól.”
Ami a pozitív emlékeket illeti, Kemény Dénes nem tud rangsorolni a legnagyobb sikerek között. Az 1997-es Eb-elsőség Sevillában, ahol hat egyforma csapat között nyert a magyar, azért kiemelendő, mert kapitánysága első évében született. „Ez a siker úgy kellett, mint egy falat kenyér” – hangsúlyozta.
A 99-es firenzei Eb-cím azért volt fontos, mert időközben a szövetség elnöksége teljesen megújult, „alig maradt olyan a vezetésben, aki szeretett volna engem kapitánynak 96 decemberében” – tette hozzá. „Amikor lefújták a döntőt, rám szakadt a felismerés, hogy jövőre is én leszek a szövetségi kapitány” – fogalmazott. A 2000-es sydneyi olimpia azért kedves számára, mert 1976 után először sikerült olimpiai aranyat nyernie a magyar pólócsapatnak.
„Akkor és ott egy itthonról kapott rosszindulatú sms-t felolvastam a játékosaimnak, ez is motivált mindenkit, hogy győzzünk, s a fontos meccsekre mindenki rendesen oda is tette magát” – emlékezett vissza Kemény, aki a 2003-as barcelonai vb-t azért ítélte különlegesnek, mert a vb-cím még hiányzott a gyűjteményből.
„A 2004-es athéni olimpia sajátosságát az adja, hogy az összes mérkőzést megnyerve, százszázalékos teljesítménnyel nyertünk, a döntőben a szerbeket az utolsó negyedben 5-7-ről fordítva sikerült megvernünk” – mondta.
A 2008-as pekingi döntő Kemény Dénes szerint a vízilabda-történelem egyik legjobb mérkőzése volt, amelyet a magyar együttes az előzőleg a szerbeket és a horvátokat is legyűrő amerikaiakkal vívott.
„A meccs élő példa rá, hogy ilyen az igazi vízilabda, amikor két jó csapat pólózni akar, márpedig mindkét csapat így tett” – jelentette ki, sporttörténelmi jelentőségűnek nevezve a harmadik olimpiai aranyat, amelyet „ugyanaz a csapat ugyanazzal az edzővel, egymást követő nyolc év leforgása alatt zsebelt be”.
Kemény Dénest a szövetségi kapitányi poszton 2013-tól a játékosaként valamennyi ötkarikás elsőségben részt vállalt Benedek Tibor követte
