Kesjár Jánossal, az egykori kiváló és rendkívül népszerű, ám tragikusan fiatalon elhunyt Kesjár Csaba féltestvérével beszélgetett a p1race.hu riportere a legenda születésének 50. évfordulóján, 2012. február 9-én. Az egykor szintén sikeres autóversenyző báty mesélt a régi szép időkről, amikor még Csaba is köztünk élt.
– Kesjár Csaba, a Te féltestvéred, aki 1987-ben első magyarként vezethetett Forma-1-es autót, és sokan máig meggyőződéssel állítják, hogy ő lehetett volna a keleti blokk első Forma-1-es pilótája, ha nem jön közbe sajnálatos tragédiája 1988-ban, amikor a nürnbergi versenypályán életét vesztette. Mesélnél nekünk kicsit arról, hogy hogyan indult el az ő pályafutása?
– Hogyne. Minden úgy kezdődött, hogy Csaba nem nagyon szeretett tanulni, de apánk mindig is tudta, hogy hogyan lehet rá hatni, ezért egy nap azt mondta neki: ’Figyelj, összerakunk egy gokartot, és ha rendesen tanulsz, akkor elmehetsz gokartversenyekre’. Na ezek után Csaba olyan elánnal kezdett el tanulni, hogy a fater nem győzte építeni a gokartokat, és mivel borzasztóan tehetséges kölyök volt, az eredmények is jöttek szépen sorban, onnantól kezdve pedig már nem volt megállás. Gyakorlatilag így indult el annak idején Csaba pályafutása. Pedig tényleg soha nem szeretett tanulni, de még a főiskolát is elvégezte, hogy jobban értsen az autó műszaki részéhez, sőt, amikor új szerelő érkezett a német F3-as csapatához, aki csak angolul tudott, akkor Csaba fogta magát és beiratkozott egy intenzív angol kurzusra, csak azért, hogy megfelelően tudjon kommunikálni az összes mellette dolgozó szakemberrel, kivétel nélkül. Ilyen volt ő: volt egy célja, és ezért mindent hajlandó volt megtenni. Ezért nem is értem, és nagyon sajnálom, hogy ez így történt, a mai napig feldolgozhatatlan nekem ez a tragédia.
– Nem lehetett könnyű ezek után folytatni a versenyzést…
– Hát igen, borzasztóan nehéz volt, főleg a fiamnak, mert őt már mindenki folyton Csabához hasonlította. Ez neki hatalmas teher volt, hogy mindig meg kellett ugrania azt a szintet, amit annak idején Csaba megugrott, mert máskülönben csak legyintettek arra, amit elért, és ez nem egyszerű egy olyan fiatal versenyzőnek, mint amilyen ő volt akkor. Mindent kétszer olyan jól kellett csinálnia, mint a kortársainak, különben észre sem vették az érdemeit. A gokartban ő is szép eredményeket ért el, de aztán a Forma-3-ig ő nem jutott el, sőt, soha nem is akart eljutni. Ezzel kapcsolatban érdekesség, hogy nyitott karosszériás autóba ő soha nem akart beleülni, és pont Csaba halála miatt ő csak zárt karosszériás autóban volt hajlandó versenyezni, amiben mégiscsak nagyobb védettséget élvez a versenyző. Számtalanszor megkérdezték a riporterek tőle, hogy mikor akar Forma-1-es pilóta lenni, de ő erre mindig egy szóban válaszolt: „Soha!”
– Csaba viszont annak idején három kör erejéig vezethette a Hungaroringen a Zakspeed Forma-1-es versenyautóját, és sokak szerint ő lehetett volna a világbajnokság első magyar F1-es pilótája. Szerinted reális esélye volt rá, hogy ténylegesen szerződést kapjon a Forma-1-ben?
– Igen, mindenképpen, én biztos vagyok benne, hogy Csaba eljutott volna a Forma-1-ig, ha nem szól közbe az érthetetlen szerencsétlenség, hiszen minden tehetsége megvolt hozzá, hogy a legmagasabb szinten versenyezzen. Bármilyen autót raktak alá, ő azzal gyakorlatilag egy-két körön belül olyan tempót tudott diktálni, amire mindenki egyből felkapta a fejét.
– Sőt, én úgy hallottam, hogy nem is csak autóval volt gyors, hanem még motorral is nyert versenyt. Igaz ez?
– Igen, sőt, Isten igazából neki a motorozás volt a szíve vágya, motorversenyző akart lenni, de a fater nem engedte, mert féltette nagyon. Ezért aztán titokban motorozott, amikor csak tehette, és különféle versenyeken is elindult. Volt, hogy megnyert a Hungaroringen egy betétfutamot, azt soha sem felejtem el. Mi épp lementünk a Balatonra pihenni kicsit, de Csaba otthon maradt, mert azt mondta, hogy most nincs kedve lejönni. Aztán a legnagyobb meglepetésünkre megláttuk őt a tévében, amint épp motorral száguld a Hungaroringen, és megnyeri a versenyt egy MZ-vel. Hát mondanom sem kell, a fater majd leesett a székről, és engem kérdezett, hogy én miért nem szóltam neki erről, de hát én is pont ugyanannyit tudtam Csaba akciójáról, amennyit ő, vagyis semennyit. Egyébként egy vadonatúj MZ volt a verseny fődíja, amit Csaba aztán hazahozott, de azt inkább nem mesélem el, mit kapott apánktól, amikor legközelebb találkoztak… Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy Csabának akkor már megvolt az aláírt szerződése a német Forma-3-as csapathoz, úgyhogy végső soron teljesen érthető volt a fater aggodalma is, hiszen ő tulajdonképpen attól félt, hogy ha a Csaba elesik vagy megsérül, és nem tud majd rajthoz állni a Forma-3-ban, akkor a csapata beperelheti szerződésszegésért. Tehát nem volt ok nélküli az apai tiltás, de Csaba meg úgy volt vele, hogy ő nem elesni megy oda, hanem nyerni, és haza is hozta a fődíjat. Ez egyébként nagyon jellemző volt rá, ő mindig is egy nagyon jókedvű, vidám, belevaló srác volt, aki nem aggódta túl a dolgokat, és valósággal kifogyhatatlan volt az ötletekből, minden mókában benne volt. Imádott élni, ezért is volt nagyon nagy fájdalom, hogy pont ő ment el közülünk ilyen fiatalon.
Kesjár Csaba eredményei
1975: magyar ifjúsági gokartbajnokság, 3. hely
1976: magyar ifjúsági gokartbajnokság, 2. hely
1977: magyar ifjúsági gokartbajnokság, 1. hely
1978: magyar 3. osztályú gokartbajnokság, 1. hely
1979: magyar 2. osztályú gokartbajnokság, 1. hely
1980-81: magyar 1. osztályú gokartbajnokság, 1. hely
1982-85: a magyar Formula Eastern-bajnokság négyszeres bajnoka
1986: osztrák Formula Ford 2000-bajnokság, 1. hely
1987-88: az NSZK Formula-3-as bajnoksága
