Az MTA Kritika című lap 2002-ben interjút közölt Gálvölgyi Jánossal. A színészt a beszélgetésben Hofi Géza, humoristáról kérdezte Bóta Gábor.
Közös számotok is volt?
Soha. Én voltam egy szám a színészparódiáimmal,
és utánam jött Hofi. Géza akkoriban mindenkire kicsit dühös volt, úgy érezte, hogy mindenkire haragudnia kell. Azt gondolta, valami miatt mindenki oka annak, hogy ennyi ideig kellett várnia az áttörésre, a „robbanásra”.
Rád is haragudott?
Rám is. Egyszer megkérdeztem, mi baja van velem, miután úgy emlékeztem, hogy korábban jóban voltunk. Erre azt válaszolta, hogy én azt terjesztem magamról, sokkal jobb vagyok, mint ő. Ez marhaság, normális ember ilyet nem mond.
De hol mondtad volna ezt róla?
Azt hallotta, hogy az ORI-ban ezt mondogatom. Ez még az az időszak volt, amikor közösen léptünk fel. Nem győztem bizonygatni, hogy ez hülyeség. Nem lett volna ugyanis semmi értelme. Ha bemegyek, és azt mondom, hogy jobban hegedülök, mint Yehudi Menuhin, akkor elhiszik? Enyhe üldözési mániája volt Gézának. És rengeteg botránya is. Amikor például előadás alatt villant egy vaku, akkor lement a színpadról és összetörte a fényképezőgépet. Hogyha valaki elaludt a nézőtéren vagy fölállt egy ember az első sorban, akkor róla szólt a műsor. Vagy netán Géza megsértődött, és otthagyta a közönséget, otthagyott telt házat. Sok balhéja volt annak idején. Olyan megye is akadt, ahonnan kitiltották. És aztán jött a Mikroszkóp színpadi korszaka. Az első számok egyike – már Komlós János hatására – az volt, amikor Ivan Kozirev új lakásba költözik. Ez egészen frenetikusra sikeredett. Elmondta a verset, csak közbeszúrt néhány mondatot. Mind több fellépési időt kapott a Mikroszkópon, szinte ő lett a teljes második rész. És ekkor már kabaré közben szerepeket is játszott, volt szabó, bádogos, zártosztálybeli beteg. Komlós János kezdte beültetni Gézába a politikai „chipeket”. A szaxofonutánzástól idáig önmagától nem jutott volna el. Az azonban legenda, hogy ő mindent mondhatott a nyilvánosság előtt. Senki nem mondhatott mindent. Nem úgy működött ez, hogy kiállt Géza és azt mondta, fúj, Kádár-rendszer. De nem is mondott ő soha ilyet.
A Mikroszkóp Színpadnak az volt az ideológiája – erről egyszer beszéltem is Hofival hogy fölül szinte minden rendben van, középen pedig elszúrják a dolgokat.
Igen, ez így volt. Évente, Hofival, Bodrogi Gyulával, Árkus Józseffel egyetemben behívtak minket vagy a Fehér Házba vagy a tévébe. így együtt?
Igen. Ilyenkor Berecz János fogadott minket, és a megyei első titkárok. Elmondták, mit várnak el tőlünk. Rólam például elhangzott, hogy túlzottan Váci utcai a humorom. Azt várták, hogy a paraszti élet mindennapjaival is foglalkozzam. Mondtam, hogy én ezzel nem nagyon tudok foglalkozni. Mindenkitől kértek hasonlókat. Üldögéltünk, kaptunk kávét meg konyakot. Közben Berecz mesélte a legvadabb, a legjobb politikai vicceket. Ájultan hallgattuk. Ezekből egyébként az derült ki, hogy a „királynőt” nem bántjuk. Ez volt a Kádár.
Hofinak mit mondott Berecz?
Erre nem emlékszem.
Az ezeken a találkozókon megszabott irányelveket be is tartottátok?
Nekem könnyű volt betartanom ezeket, mert abszolút nem foglalkoztam politikai humorral. Legfeljebb teljesen ártatlanul „beleszaladtam”. Volt például egy Rózsa Gyuri-paródiám. Együtt léptünk fel a Vidám Színpadon. A jelenet szerint – amit én írtam – Gyuri felhívott engem, és megkérdezte, hogy „kivel beszélek?”. Azt feleltem, hogy „egész Magyarországgal.” Azt mondta, hogy „szép nagy lakásuk van.” Erre azt válaszoltam, „volt ez nagyobb is, csak leválasztották.” Esküszöm, hogy semmire nem gondoltam. De rögtön följelentettek, hogy ez irredentizmus, visszakövetelem Erdélyt. Nagyon megijedtem, de igazándiból semmi baj nem lett. Géza fölött viszont ott volt Komlós, aki feljebbről mint mi, pontosan tudta, mi az, amit ki lehet mondani, és mi az, amit nem. Árkus Józsefnek a Parabola műsorában volt egy főzőcske-paródiája. Ebben több figurát alakítottam, például egy román szakácsot is. A román szakácsot kivágták az adásból. Ezt a jelenetet elvitte Árkus a Mikroszkóp Színpadra, ahol föllépett. Itt be- játszották a román szakácsot. Amikor ezt meglátta X. elvtárs, üvöltött. Hogy miért, azt ma sem tudom. A rendszer bolondja Géza biztosan nem volt. De pontosan tudta Komlóson és Marton Frigyes rendezőn keresztül, hogy meddig lehet elmenni. Az a pikantériája megvolt a Mikroszkóp Színpadnak, hogy olyasmiket lehetett ott nyilvánosan hallani, amiket máshol nem. Nem volt ez már a félelem korszaka, de bizonyos dolgokról mégsem beszéltünk nyilvánosan. Hofi viszont odamondogatott. Nem mondott olyan nagyot, de ha volt egy kacsintása vagy valami hasonló, az túlértékelődött.
Más alkalommal már beszélgettünk róla, hogy sok mindenkitől elcsentél ezt, azt. Hofitól nem?
De, akartam. Borzasztóan tetszett, hogy Géza igen sokszor leszólt a közönségnek. Ha nem szólt közbe valaki, akkor is úgy csinált, mintha közbeszóltak volna. Ez egy technika. Nekem szörnyen tetszett. Egyszer, amikor én is felléptem valami kocsmaszerű helyen, valaki közbe beszélt, és én leszóltam neki. Ment tovább a szám. Akinek leszóltam, egy perc múlva már ott állt előttem a színpadon, és azt mondta, hogy „gyere ki a kurva anyád, gyere ki, mert szétverem a pofádat!” Borzasztóan megijedtem. Miután vége lett a műsornak, és mentünk ki az autókhoz, akkor láttam, hogy a pali ott áll, és fölte hetőleg engem vár. Zsoldos Imre egy nagy fűrészen játszott, emellett a fűrész mellett – hogy a pasi meg ne lásson – mentem az autóhoz. Ettől kezdve nem szóltam le a nézőknek. Géza magas volt, igen jó kondiban volt, nekem meg a 172 centiméteremmel ez nem állt jól. Hogyha mégis leszóltam a közönségnek, akkor nem úgy, ahogy Géza. Ő keményen és durván, sőt kioktatatóan is megtehette ezt, mert tőle hiteles volt. Ahogy az is, hogy tegeződni kezdett a nézőkkel. Ez jelentős áttörést jelentett. Amikor felléptem a Mikroszkóp Színpadon, akkor ki kellett találnom, hogy én ne legyek Hofi. Kitaláltam egy félénk kisember figuráját, aki szinte bocsánatot kér azért, hogy él. Egészen az ellentétét kellett annak csinálnom, mint Géza, hogy föl ne merüljön, őt igyekszem utánozni, ami egyébként úgyis lehetetlenség lett volna. Tisztában voltam vele, hogy azt nem tudom, amit Hofi, tehát egészen mást kell csinálnom.
