Sas József humorista 1953-tól 56-ig Rózsahegyi Kálmán színiskolájába járt, ahol az utolsó két évben tanársegéd volt – itt ismerkedett meg a humor hazai nagyságával Hofi Gézával. Dőlj hátra ehhez válasz egy kényelmes pihenőhelyet a relaxációs fotelek közül és olvass.
Jöjjön az ismerkedés története.
„Ott ismertem meg Hofi Gézát, aki a szünetek sztárja volt. Hihetetlen muzikalitással végigénekelte, -dalolta és -hangszerelte a szünetet. Visítottunk rajta. Volt egy Apor Tamás nevű zongorista, aki később kiment Amerikába és nem lett színész, ő kísérte Gézát, aki pedig hangszereket utánzott. Ezt láttam tőle először. A hangszeres paródiái annyira jól sikerültek, hogy egy alkalommal, amikor új növendékek jöttek, Gézát eltakartuk egy ronggyal, és nem tudták megmondani, hogy valódi hangszert hallanak-e vagy őt. Akkor még nem Hofinak hívták, hanem Hoffman Gézának. Visszatérve a paródiákra: egyszerűen zseniális volt. A dobtól a hawaii gitárig mindent utánzott, ez utóbbit később nem csinálta, kár érte. Utánzott még trombitát, szaxofont, s minden esetben nagyszerűen.” – mesélte Sas a Hofi könyvben.
Imádta a tehetséges embereket
„Az igazsághoz tartozik, hogy amikor színészi feladatokat kapott, nem nagyon remekelt. De annyira színpadéhes volt, hogy egészen odavoltam tőle. Egyszer fölmentem a Rózsahegyi Kálmán bácsihoz, akkor már tanársegéd voltam. Kértem jöjjön már le a szünetben a büfébe, és nézze meg Géza paródiáit. Az öreg lejött a botjával, s az ajtón volt egy kis nézőké. Hallani nem hallotta, hogy mit csinál Hofi, csak látta. S azt is azonnal érzékelte, hogy áhítattal figyelik a társai őt. Rózsahegyinek ennyi már elég volt. Kinyitotta az ajtót, fülelni kezdett, és attól a pillanattól az öreg nagyon megszerette Hofit. Kálmán bácsi egyébként is imádta a tehetséges embereket, ehhez egy adalék. Azt tudni kell, hogy Rózsahegyiek főként a tanításból éltek. Kálmán bácsi felesége, „Drága asszony” mindig meg is kérdezte tőlem mielőtt egy növendéket felvett, hogy fizetett-e már. Ha megtudta, hogy igen, akkor őket kérte a színpadra. Kálmán bácsit viszont ez nem érdekelte. Ő azokkal foglalkozott szívesen, akiket nagyon szeretett.” – folytatta.
„Ebbe a körbe tartozott Sztankay Pista, Mécs Karcsi, Linka Gyuri, Koncz Gabi és később Hofi. Az egyik órán Hofi elszavalta Adytól a Góg és Magóg fia vagyok én, és Az Értől az Óceánig című verseket. „Az Ér nagy, álmos, furcsa árok, Pocsolyás víz, sás, káka lakják. De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna Óceánig hordják a Rabját. S ha rám dől a szittya magasság, Ha száz átok fogja a vérem, Ha gátat túr föl ezer vakond, Az Óceánt mégis elérem. Akarom, mert ez bús merészség, Akarom, mert világ csodája: Valaki az Értől indul el s befut a szent, nagy Óceánba.” Ezt Géza olyan szívvel mondta: sajátos hangsúlyokkal, annyira magáénak érezte, nem véletlen, hogy a temetése előtt, amikor megkért a felesége, mondjak néhány szót, ez a vers jutott eszembe. Ugyanis minden sora, minden betűje az ő élete.” – mesélt Sas Hofi Géza humornagyágyúról.
