Döme Zsolt a Sohase mondd születésének történetéről mesélt a Nemzeti Sport riporterének 1997-ben. Mutatjuk a nyilatkozatot.
…. térjünk a lényegre. Mire vagy kíváncsi? Ha megint azt kéred, hogy mondjam el, hogyan született a Sohase mondd…, nem is tudom mit csinálok!…
^ Pedig azt kérem, és szerintem elmeséled.
– Ez a történet a dilid. Egyébként tényleg jó sztori.
– Szóval?
– Akkoriban, a hetvenes évek végén rehabilitálták Karádyt, és Mészáros Márta filmjében, az Örökségben volt egy híres dizőz, neki kellett egy dal. A filmben meg volt híva egy partira, és ez volt kvázi a kor slágere. Szóval, fönn voltunk nálunk, és kellett a nóta. És akkor Verebes Pista kimondta, hogy Sohase mondd… Erre megcsináltuk.
–Mintha valamikor úgy mesélted volna, hogy spontán volt az egész, ültetek valami bulin, és csak úgy elkészült a dal.
– Látod, annyira nem volt tervezve, ott ültünk, azzal, hogy kell egy nóta, és aztán lett. Együtt voltunk, mert meg kellett írni. Másnap reggelre volt stúdió, de nem volt énekesnő. Márta Kovács Katit akarta, de nem volt, senki sem volt. Mindenki próbált, forgatott, Kishonti, Udvaros, meg mit tudom én ki, nem engedtek el senkit sem. És akkor valakinek eszébe jutott, hogy Gyulán látott egy fantasztikus csajt. Ő volt Hernádi Judit. Felhívtuk, épp a Pestiben próbált, de közölte, hogy kettő után ráér. Mi pedig reggeltől kettő utánig semmit sem csináltunk, a zene, ugye, kész volt, így csak ültünk és vártunk Hernádira. Aztán, sohasem felejtem el, megjött egy szétszórt fejű csaj, valami fehér bundában, nekem meg közben rettenetesen fájt a fogam, halálosan szenvedtem. És tudod, akkor úgy volt egy ilyen felvétel, hogy ülsz egy kuckófélében, van egy zongora, egy mikrofon, Hernádi pedig jött, és tanulgatta a dalt. Én mondtam, hogy „Mindegy, mit énekelsz, nekem a fogam fáj…!”, erre ő, hogy tud egy jó orvost, én pedig, hogy jó, jó, de előbb föl kéne ezt a számot venni. És akkor megtanulta egy fél perc alatt, aztán, amikor kinéztem a kuckóból, láttam, hogy dermedten állnak az emberek, aztán integetnek, tapsolnak… Gyakorlatilag elsőre kész lettünk… És nagyon jó lett a dal. Ott lett gyanús a dolog, hogy később volt egy bulija a stábnak, valahol Sopron mellett, egy kastélyban, ahol egymás után vagy tizenhétszer ezt tették föl, mire odajött a Perczel Zita és azt mondta: meglátjátok, ebből nagy sláger lesz.
– Az lett.
– Akkor még volt az a hétfő délutáni kívánságműsor a Petőfin, a Kettőtől hatig, Gálvölgyi meg Takács Mari vezette. Gálvölgyivel akkor egy emeleten laktam, jött este, hogy mi ez a dal, mert vagy tizenhatezer-ötszáznegyvenöt telefon érkezett, hogy honnan került elő ez a korai Karády? A Szabad Európa játszotta folyamatosan, szóval beindult. Ez az egész azért félelmetes, mert tíz évig volt sláger, ezt papírokkal tudom bizonyítani – tíz esztendőn át kaptam a jogdíjat utána. Később, amikor megismertem
