Kóbor János a Meteor Magazinnak adott interjút.
Űrutazás, a csillagok világa, sci-fi: a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben sokkal erőteljesebben meghatározták a közgondolkodást és a populáris kultúrát, mint manapság. Az Omega együttes kiváló space-rock albumokat hozott létre ebben az időszakban. Mit jelent a csillagászat, az űrkutatás világa az együttes frontembere számára? Kóbor Jánossal beszélgetünk.- írja a Meteor Magazin.
Meteor: Zenei pályafutása alatt számtalan slágerük született, amelyek jó részét a mai fiatalok is ismerik. A 60-as években jártunk az űrverseny kellős közepén, egymást érték a jelentős űrsikerek, elsőként elért, korszakalkotó eredmények. Mennyiben hatott az űr, a Naprendszer pezsgő kutatása zenéjükre, jövőképükre? Hogyan viszonyulnak-viszonyultak zenésztársai a csillagászathoz, űrkutatáshoz?
KJ: Valamilyen szinten az együttes minden tagja fogékony erre a témára. Van, aki a sci-fi felől közelítette meg az űrkutatás, csillagászat kérdését, van, akit inkább a tények, az űrkutatás aktuális eredményei érdekeltek jobban. Ilyen értelemben 1978-80 körülre tehető a legaktívabb időszak, amely Farkas Bertalan űrrepülése körül tetőzött. 1979-ben a Kisstadionban egyenesen űrruhákban kezdtük a koncertet, az egész látvány erre épült. Akkoriban ez a kérdés valóban a mindennapok szerves része volt, a média naponta számolt be újabb és újabb eredményekről, természetesen mi sem vonhattuk ki magunkat ennek hatása alól.
Meteor: Az űrverseny időszaka nem csak a zenei világra, hanem az élet minden területére hatással volt, számos máig ható felfedezés született. Ekkoriban ismerték fel például a kozmikus háttérsugárzás létét, mint az Ősrobbanás egyik bizonyítékát. Hogyan hatottak az ezekkel a forradalmi felismerésekkel kapcsolatos olvasmányok, hírek a mindennapi életre?
KJ: A kozmikus háttérsugárzás ténye teljesen rendben van, de az ősrobbanás elméletét nehezen feldolgozhatónak tartom. Nem azt mondom, hogy hihetetlen, vagy nem vagyok vele kibékülve, de vannak fenntartásaim. Az emberi dimenziók szerintem itt kevésnek bizonyulnak, amit térben, tömegben, időben el tudunk képzelni, az rendkívül szegényes a mindenséghez képest. A legfontosabb a nyitottság, kételkedés, nagyon nehéz bizonyosságot szerezni, ugyanakkor ezek a legizgalmasabb kérdések.
Az egyik kedvencem az északi sarkcsillag
Meteor: Érdeklődésük az űrkutatás iránt később sem lankadt. A Challenger 1986-os katasztrófájának állít emléket a Fekete Doboz c. dal. Készült-e még más, közvetlenül egy bizonyos űr- vagy csillagászati eseményhez köthető daluk?
KJ: A 7-8-9. lemezünket space korszaknak szokták nevezni és azt hiszem mindnyájunknak ez a legkedvesebb zeneileg is. Jónéhány számot lehet említeni, ahol közvetlenül erről szólnak a szövegek, pl. Csillagok útján, Start, Gammapolis, Égi vándor. A földöntúli világgal kapcsolatos érzések végigvonulnak szövegi és zenei értelemben is az egész pályafutásunkon. A Challenger katasztrófája egy meghatározó, sokkoló élmény, hiszen egyenes tv közvetítésben láthattuk, döbbenten.
Meteor: Úgy tudom, nem csak a hírekből követi figyelemmel a csillagászat világát, de saját távcsöve is van. Milyen műszerrel, és honnan végzi a megfigyeléseit? Van-e kedvenc objektuma, esetleg másoknak is megmutatja-e az égbolt csodáit?
KJ: Igen, néhány éve van egy komolyabb, amatőr megfigyelésekre kíválóan alkalmas távcsövem. Amikor egy gyermek számára is érdekes dolgot látok, azt mindig megmutatom lányomnak, aki 8 éves kora ellenére nagyon jól képben van a csillagászati alapismeretek terén. Az egyik kedvencem az északi sarkcsillag, mint egyetemes tájékozódási pont. A Vénuszt pedig már gyerekkoromban is követtem, volt olyan időszak, amikor naponta jegyeztem fel a mozgását.
