Bensőséges hangulatú megemlékezést tartottak a Zeneakadémián hétfőn az előző nap elhunyt Kocsis Zoltán kétszeres Kossuth-díjas, Corvin-lánccal kitüntetett zongoraművész, karmester, zeneszerző, az intézmény egykori diákja, majd tanára tiszteletére, akit a Zeneakadémia saját halottjának tekint.
Vigh Andrea, a Zeneakadémia rektora felidézte, hogy Kocsis Zoltán zeneszerzőnek készült, de zongoristaként vált világhírűvé; a Zeneakadémián Kadosa Pál és Rados Ferenc tanítványaként végzett.
Kocsis Zoltán ezer szállal kötődött a Zeneakadémiához: itt kezdett tanítani 1973-ban, s bár a hetvenes évek végétől formálisan már nem oktatott az intézményben, újra és újra visszatért alma materébe – emlékeztetett a rektor.
„Univerzalitása zenei ízlésében is megnyilvánult: repertoárját meghatározta két hangszere – a zongora, illetve a szimfonikus zenekar -, de nincs az utóbbi négyszáz évnek olyan jelentős zeneszerzője vagy stílusa, melyben ne mozgott volna otthonosan. Bartók volt számára a legfontosabb” – méltatta az életének 65. évében elhunyt művészt Vigh Andrea, hozzátéve: Kocsis Zoltán szinte pontosan annyi időt élt, mint Bartók Béla.
A Kocsis Zoltánra emlékezők előtt a Zeneakadémia Egyházzene Tanszékének tanáraiból és diákjaiból álló kórus énekelt gregorián darabokat az épület nagytermében, valamint elhangzott Kocsis Zoltán utolsó felvétele, Liszt Ferenc Gyászgondolájának második darabja.
– MTI –
