Koncz Zsuzsa megtalálható a népszerű online”lexikonban”, a Wikipédiában. Íme a népszerű magyar énekesről szóló bejegyzés.
Koncz Zsuzsa (Pély, 1946. március 7. –) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar előadóművész, énekesnő.
A magyar beat-, pop- és rockzene egyik meghatározó egyénisége. Elsősorban verslemezei és politikai tartalmú (s a rendszerváltás előtt esetenként betiltott) dalai tették ismertté, valamint a választékos és tisztán érthető előadásmódja. Koncz Zsuzsának 98 magyarországi és 24 külföldi önálló lemeze jelent meg, ebből 40 – olykor többször, több változatban is kiadott – album. Az Erkel színházi és Budapest Sportcsarnokbeli koncertjeiről (és videóiból) féltucat DVD készült. Diszkográfiája szerint több mint négyszázötven hazai és külföldi hanghordozó őrzi dalait.
Művészi pályája
Koncz Zsuzsa pályafutása a Magyar Televízió által meghirdetett első Ki mit tud? című vetélkedőn indult, ahol gimnáziumi osztálytársnőjével, Gergely Ágival közösen lépett fel, s második helyezést értek el. A televíziós szereplést követően – ami számára kétségkívül nagy nyilvánosságot adott – sorra kereste fel az 1960-as évek három korszakalkotó, de még amatőrként játszó zenekara, az Omega az Illés és a Metro együttes.
Kezdeti pályafutásának meghatározó pillanata az 1967-ben készült Ezek a fiatalok című film egyik főszerepe. Ez az első olyan hazai filmalkotás, ami célul tűzte ki egy korszak fiatal generációjának, életérzésének és vágyainak kifejezésre juttatását. A filmben felcsendülő – és a Bródy János által írt – „Szőke Anni balladája”, a „Mr. Alkohol” és az „Ez az a ház” című dalok már körvonalazzák azt a művészeti és szakmai irányt, amely jellemzi Koncz Zsuzsa munkásságát mind a mai napig (lásd az Ezek a fiatalok c. albumot).
Az 1970-es évekre már mint elismert előadóművésznek, egymás után jelentek meg albumai. Ezekben az években az Illés zenekarral közösen megjelent öt album közül 1973-ban készült a Jelbeszéd című lemez. Az album az akkori közhiedelem ellenére megjelent, és ki is került az üzletekbe. A lemezből már ötvenezer példány adtak el, amikor politikai indokok hatására a további eladását felfüggesztették és a raktáron lévő példányokat beolvasztották.[1] Ez nem volt meglepő, mivel már korábban is élesen cenzúrázták dalait, például a Magyar Rádió a számainak nagyjából csak a felét adta le. A folyamatos cenzúra szerzőtársát és őt magát is gondolkodásra késztette, vajon lehet-e és hogy kell egy olyan korban dalt írni és azt előadni, ha az a nyilvánvaló politikai kényszer hatására nem juthat el a nyilvánossághoz? A feltett kérdésre 1974-ben született meg a megoldás: a „Gyerekjátékok” című lemezén („Egész más ez a játék…”) először egyértelműen utalnak a politikai környezet elhidegülésére, majd a „Kertész leszek” című albumán már csak kizárólag megzenésített verseket énekelt. Ezeket a verseket viszont úgy hangszerelték és adták elő, hogy azokból a rendszer visszásságaira érzékeny fiatalok tisztán kivehették a művészek üzeneteit. Ez méltó válasz volt a „cenzúra mesterei” számára, mivel el kellett fogadniuk, hogy ezeket a közismert verseket – amelyeket nem Bródy János írt – nehéz lenne elzárni a közönségtől.
Az 1970-es évek közepére már sorra kapta a külföldi felkéréseket. Koncertezett a „kettévágott” Németország mindkét részében, Franciaországban, továbbá a Szovjetunióban, Lengyelországban, Romániában és az Amerikai Egyesült Államokban. Fesztiválokon énekelt Brazíliában, Japánban, Kubában és Finnországban. Arany Hermelin-díjat nyert Rennes-ben. Közben itthon is fellépett, rendszeresen készített felvételeket az 1970-es évek második felének egyik meghatározó együttesével, a Fonográffal. A lassacskán enyhülő politikai szigor 1977-ben már nem állt útjába az addigi munkásságát elismerő Liszt Ferenc-díj odaítélése során. Az 1979-ben a Fonográffal közösen megjelenő „Valahol” című lemezt a sajtó az évtized lemezének választotta.
A megszűnő Fonográf együttessel végleg lezárult művészi életének egy szakasza. A pályafutásukat külön folytató Bródy János és Tolcsvay László bár továbbra is írt és hangszerelt dalokat a számára, Bornai Tibor pedig segített a műhelymunkák elvégzésében, de innentől a lemezei már kizárólag „Koncz Zsuzsául” szólnak. A rendszerváltás évére elkészült Verslemez III. című albuma újabb sikert és elismerést hozott számára, ugyanis munkásságát még ebben évben érdemes művész kitüntetéssel díjazták.
Az 1960-as évek végén (Novák Mária felvétele)
Az 1990-es években megjelenő albumai tovább növelik azt a szeretetet és tiszteletet, ami már eddig is körülvette őt és munkásságát. Ebben a régi ,,társak” mellett sokat segített Bódi László és Závodi Gábor. Az elmúlt években Németországban is jelentek meg ,,válogatás” albumai. Legutolsó magyarországi stúdióalbuma Koncz Zsuzsa 37 – csakúgy mint a többi – aranylemez lett. 2012-ben első alkalommal lépett fel a Sziget Fesztiválon, a Magyar Dal Napja alkalmából rendezett nagyszabású koncerten. 2013-ban Valahol egy lány címmel jelent meg válogatásalbuma, az Arénában elhangzott koncertfelvételekkel. Augusztusban ismét fellépett a Szigeten, Cipő emlékére rendezett koncerten. 2013 októberében került a lemezboltokba Tündérország című stúdióalbuma, mely alig két hónap alatt platinalemez lett. 2014. március 14-én az Arénában, majd Berlinben, Rostockban, Magdeburgban, Kassán és Pozsonyban koncertezett. Az év végén látott napvilágot Aréna 10 címmel hatodik DVD-je, dupla CD-vel együtt.
A dalaiban megjelenő hite, életfelfogása, a világról alkotott képe, a számokból sugárzó szenvedély és erő generációkat köt le és vonz magával, hiszen 1992 és 2014 között évről évre telt házas koncerteket adott le a Budapest Sportcsarnokban, majd pedig az Arénában. Ezeket hat DVD is őrzi.
Pályafutásának talán egyik legmeghatározóbb kitüntetését, a Francia Becsületrendet 2001-ben vette át. Pár év elteltével, 2008-ban pedig átvehette hazája által a kultúra és a művészet területén nyújtott munkásságért adható legmagasabb rangú elismerést, a Kossuth-díjat. Még ebben az évben a Magyarországon adható legmagasabb pénzjutalommal és hatalmas szakmai elismeréssel járó Prima Primissima díjat is
Íme a teljes bejegyzés – Koncz Zsuzsa a Wikipédián
