A Film Színház Muzsika 1986. február 22-én közölt beszélgetést Koncz Zsuzsával, amiből kiderül, hogy az énekesnő miért irtózott a nyugati karriertől.
— Már pályád első évtizedében, az 1960-as 70-es években lángoló sikereket arattál idehaza meg külföldön.
— A sok m eghívásnak és a siker csábításának nem tu d tam ellenállni. Mégis a sors megóvott attól, hogy olyasm ire adjam a fejem et, am i nem telik képességem ből, alkatom ból.
— Mire célzol?
— Például arra, hogy nyugati karriert fussak be.
— Miért irtóztál ettől?
— Mert valósággal megbénított az a gondolat, hogy eltapossák magánéletemet, és munkámból kiölik az öröm legkisebb rezdülését is. önmagam teljességét, minden lélegzetemet ömlesztetten és idegenek ízlése szerint manipuláltan kellétt volna a nyilvánosság elé tárnom , és épp azt nem folytathattam volna, amiért érdemes léteznem. Tizenhárom kottát terítettek elém, ezeket énekeljem él. Én mindebből egyetlenegyre vállalkoztam volna, a többihez úgy éreztem, semmi közöm. A sok huzavona kedvemet szegte a külföldi sztárságtól. Egyébként Bródy János szövegei — amelyekhez ragaszkodtam — valójában nem lefordíthatok más nyelvre, erre csak egy nem létező zseni volna alkalmas. Engem semmiféle hajlandóság nem fűt, hogy idegen életérzéseket szólaltassak meg. Én ide kötődöm a Kárpát-medencéhez.
— Mi köt ide leginkább?
‘— Temperamentumom és az átélt történelem formált jellegzetesen -magyarrá. 1956 után még gyermekfejjel voltaképpen nem is sejtettem , mi történt, de később, felnőtté válásom kor a lényeges mozzanatok óhatatlanul a tudatomba vésődtek.
