Jöjjön Koncz Zsuzsa: Én nem tudtam azt kérem dala.
Szerzők: Bródy János, Szörényi Szabolcs
Én nem tudtam azt, kérem, és jó, hogy megmondták,
Hogy addig jár a korsó, míg el nem lopják.
És azt sem tudtam, kérem, hogy nem szabad lopni,
Szegényemberekkel mindig kitolni;
De most már mindent tudok és mindent megértek,
Csak a betűket nem ismerem.
Én nem tudtam azt, kérem, hogy nagy az a zsömle,
Csak kicsinek látszik a szájunkhoz mérve.
Mert nem tanították meg a középiskolában,
Hogy sok igazság van még a filozófiában;
De most már mindent tudok és mindent megértek,
Csak a betűket nem ismerem.
Azt, hogy én egy félig művelt kislány voltam,
Sajnos jól tudom.
De isteni a felfogásom, így hát
Most már könnyen folytatom…
Én nem tudtam azt, kérem, hogy sárga a rózsa,
Akkor is, ha van még, ki vörösnek mondja.
És azt sem tudtam, kérem, mert jól eltitkolták,
Hogy a világon a legszebb hely Magyarország;
De most már mindent tudok és mindent megértek,
Csak a betűket nem ismerem.
Azt, hogy én egy félig művelt kislány voltam,
Sajnos jól tudom.
De isteni a felfogásom, így hát
Most már könnyen folytatom…
És nem tudtam azt, kérem, hogy kocsiban ülve
A jobbról jövőnek van mindig előnye.
De nem mondták meg azt sem, hogy balról is jönnek,
Elromlott a fékjük és nekem is jöttek;
De most már mindent tudok és mindent megértek,
Csak a betűket nem ismerem.
És nem tudtam azt, kérem, hogy a nagy kapuk mellett
Mindig van egy kisebb, ahol bemennek.
Be is mentem, kérem, és azzal fogadtak,
Hogy túl sokat tudok már, legyen vége a dalnak!
És most már többet tudok akárki másnál,
Csak a betűket nem ismerem – Ó-ó;
A betűket nem ismerem – Ó-ó,
A betűket is ismerem – Ó-ó
A betűket is ismerem – most már,
A betűket is ismerem – Ó-ó
A betűket is ismerem…
