Benkó Sándor halála borzasztó nagy veszteség a magyar zenei életnek. Az egyik nagy alakja volt ennek a szcénának, véleményét mindig figyelembe vették – mondta Koncz Zsuzsa énekesnő.
„Kollegiális kapcsolatunk volt, de mindig nagyon örültünk egymásnak, ha találkoztunk” – fogalmazott, hozzátéve: barátsággal, nagyrabecsüléssel üdvözölték egymást.
„Nagyra becsülöm a munkásságát, azt, amit egy Magyarország számára idegen műfajban világméretekben létre tudott hozni” – mondta, kiemelve, hogy a Benkó Dixieland Band még Amerikában, a dixieland hazájában is számontartott együttes volt, ez Benkó Sándor érdeme, tehetsége.
Koncz Zsuzsa arról beszélt, hogy mindketten próbáltak ragaszkodni a minőséghez, és ezt becsülték a másikban, így szavak nélkül is értették egymást, nem kellett napi kapcsolatban lenniük. Mint mondta, a dixieland színvonalasan szórakoztatja az embereket, egy kicsit eltereli a figyelmet a mindennapi gondokról, kifejezetten vidám zene. „Sanyit is mindig vidámnak láttam, amikor találkoztunk” – mondta.
A dzsesszklarinétosról azt mondta: elhivatott volt választott műfaja mellett, amelyet mindig következetesen és nagyon magas színvonalon művelt. Koncz Zsuzsa kiemelte, hogy Benkó Sándor munkájának gyümölcse beérett, hiszen sportcsarnoki koncerteket tartottak együttesével, óriási közönséget vonzva. Benkó Sándor Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zenész, klarinétos, a Benkó Dixieland Band alapítója kedden váratlanul hunyt el életének 76. évében. A nevét viselő együttes a magyarországi kitüntetések mellett számos nemzetközi díjat is elnyert, többek között elismerésben részesítette 1987-ben Ronald Reagan, 2007-ben pedig George W. Bush amerikai elnök is.
