Tízenöt évvel ezelőtt hunyt el Körmendi János Kossuth-díjas színművész. A népszerű komikus 2008. január 6-án, vízkereszt napján tért meg teremtőjéhez. Nyolcvan vidám évet töltött a Földön.
Alföldi Róbert egy vele készített interjújában megkérdezte tőle, hogy miért nem lett bohóc. A rá jellemző egyszerűséggel válaszolt:
– Mert Kazimír Károly meggyőzött, hogy legyek színész. Ő majdnem bármire rá tudott volna venni. Ha azt mondja, legyek bohóc, akkor ma bohóc vagyok. – mesélte nem sokkal a halála előtt. Akkor saját magát már rozogának érezte, ezért nem szívesen játszott.
– Lehet, hogy most már félek, hogy nem tudok kimenni a színpadra. Ide, a stúdióba is botorkálósan jöttem. Nekem nem volna már szabad élnem. Hogy miért nem szerepelek már? Csak! – mondta beletörődött vidámsággal.
Körmendi János a beszélgetésben utalt rá, hogy őt már összevissza szabdalták az orvosok.
– Gyerekkoromban TBC-s voltam, aztán mellhártyagyulladásom is volt. Csodálkozom magamon, hogy ilyen erős vagyok. 16 operációm volt, és 14 helyen vagyok felszabdalva. Három évig voltam tüdőszanatóriumban. Szegény kollégáim sportoltak és nem dohányoztak, ugyanakkor mind elhunytak. Én erős fiú, erős idegzetű és testű fiú voltam.
– Én már törvényesen elváltam a színészettől. Papírom nincs róla, de nem akarok többé játszani. Már sokat játszottam. – mesélte, és hozzátette, hogy senkinek nem kell arra gondolnia, hogy neki nincs már szenvedélye.
– Mostanában mindent lefotózok, mert van fényképezőgépem. Színházba nem járok, mert már sokat voltam. Nem tud érdekelni, bizony Isten. Sosem szerettem a színházat, de mindenkit kérek, hogy ne mondja el senkinek! – mosolygott.
A színház nekem feladatokat jelent. Ott az én számomra dolgok voltak és penzumok. Az életemben viszont nem bántam meg semmit. Maximum azt, ha nem csináltam marhaságokat!
